KÜLÖNLEGES ELOSZÓ Bevezeto

KÜLÖNLEGES ELOSZÓ
Bevezeto

A legtöbben úgy gondolják, hogy az evolúció elméletével eloször Charles Darwin állt elo, és hogy az elmélet tudományos bizonyítékokon, megfigyeléseken és kísérleteken nyugszik. Azonban az, hogy nem Darwin volt az, aki ezt az elméletet kitalálta, éppúgy igaz, mint az, hogy az elmélet nem tudományos bizonyítékokon nyugszik. A teória a materialista filozófia osi dogmáján nyugszik: a természethez való alkalmazkodáson. Bár ezt az elméletet semmiféle tudományos felfedezés nem támogatja, mégis vakon hirdetik a materialista filozófia nevében.

Ez a fanatizmus számos katasztrofális következménnyel járt. Ennek fo oka az, hogy a darwinizmus és az általa támogatott materialista filozófia terjedésével megváltozott a válasz arra a kérdésre, hogy mi is az emberi lény valójában. Az emberek, akik erre a kérdésre régebben azt felelték: „Az emberek Isten teremtményei, akiknek az Isten által tanított tökéletes erkölcsi elvek alapján kell élniük”, a materialista filozófia hatására most ezt válaszolják: „Az ember véletlenszeruen jött létre, az állatok közül emelkedett ki a fennmaradásért folytatott küzdelem során”. Nagy árat kell fizetni ezért a nagy megtévesztésért. Az eroszakos ideológiák, mint a rasszizmus, a fasizmus vagy a kommunizmus, és sok más barbár világrend ennek az ideológiának a táptalaján szökkent szárba és virágzott fel.

Ebben az írásban meg fogjuk vizsgálni, hogy micsoda katasztrófát szabadított a világra a darwinizmus, és felfedjük, hogyan kapcsolódik a terrorizmushoz, ami napjaink egyik legfontosabb globális problémája.

A darwini hazugság: “Az élet küzdelem”

Darwin egyetlen alapelvbol indult ki elmélete megalkotásában: „Az élolények fejlodése a túlélésért folytatott harc függvénye. A küzdelmet az erosek nyerik meg. A gyengék vereségre és megsemmisülésre vannak ítélve”.

Darwin szerint a természet a könyörtelen küzdelem és véget ne éro konfliktusok színtere. Az erosek mindig legyozik a gyengét, és ez teszi lehetové a fejlodést. A fajok eredete címu könyvének ezt az alcímet adta: „A fajok eredete természetes kiválasztódás által, avagy az erosebb fajok fennmaradása a túlélésért folytatott küzdelemben”.

Darwin azt is felvetette, hogy a „túlélésért való küzdelem” az emberi fajok között is érvényes. Állítása szerint az elonyösebb fajok lettek a gyoztesek a küzdelemben. Ezek, Darwin szerint, az európai fehérek. Az afrikaiak és az ázsiaiak lemaradtak a túlélésért folytatott küzdelemben. Darwin még ennél is tovább ment, és azt vetette fel, hogy ezek a fajok hamarosan végleg elveszítik a túlélésért folytatott küzdelmet, és el fognak tunni:

Valamikor a jövoben, nem is évszázadok múlva, a civilizált emberfajok csaknem biztosan ki fogják irtani, és helyettesíteni fogják a vadembereket az egész világon. Ugyanekkor az emberszabású majmok… is kétségkívül ki fognak halni. A szakadék elmélyül az ember és legközelebbi rokonai között, mert, remélhetoleg, a mostani kaukázusi emberfajnál is civilizáltabb ember és alacsonyabb rendu majom, például a pávián között áll majd fenn, és nem pedig a néger vagy az ausztrál oslakos és a gorilla között, mint jelenleg.

Az indiai antropológus, Lalita Vidyarthi így magyarázza a darwini elmélet társadalomtudományokra gyakorolt hatását:

Darwin elméletét a legéletrevalóbb fennmaradásáról örömmel fogadták a kor társadalomtudósai, és úgy tartották, hogy az emberiség az evolúciós fejlodés különbözo szakaszait érte el, aminek betetozését a fehér ember civilizációja jelenti. A tizenkilencedik század második felére a rasszizmust tényként fogadta el a nyugati tudósok túlnyomó többsége.”

Darwin ihletének forrása: Malthus teóriája a kegyetlenségrol

Darwin gondolatainak forrása a brit közgazdász, Thomas Malthus Tanulmány a népesedés elméletérol (An Essay ont he Principle of Population) címu könyve volt. Malthus úgy számította, hogy beavatkozás nélkül az emberiség létszáma meredeken emelkedni fog. Nézetei szerint a népességet elfogadható határokon belül tartó legfontosabb hatások a katasztrófák, mint például a háború, az éhínség és a járványok. Röviden, embertelen nézetei szerint egyes embereknek meg kell halniuk, hogy mások élhessenek. A létezés a folyamatos harcot jelentette.

A tizenkilencedik században Malthus nézetei széles körben elfogadottnak számítottak. Az európai felsobb társadalmi osztályok tagjai különösen támogatták kegyetlen gondolatait. A nácik titkos tudományos tervei címu cikk a következoképpen ír arról, hogy mekkora fontosságot tulajdonítottak a tizenkilencedik századi Európában Malthus népesedésrol vallott nézeteinek:

„A tizenkilencedik század elso felében egész Európában összegyultek a vezeto osztályok tagjai, hogy megbeszéljék az újonnan felfedezett ’népesedési problémát’, és azt, hogy Malthus elméleteit megvalósítva, hogyan lehetne a szegények halálozási arányát növelni: ’Ahelyett, hogy a tisztaságot és a higiéniát ajánlanánk a szegényeknek, épp az ellenkezo szokásokat kellene népszerusítenünk. A városokban szukebbé kellene tenni az utcákat, több embert kellene a lakásokba zsúfolni, és segíteni a pestis visszatérését. Vidéken poshadt állóvizek mellett kellene falvakat építeni, és különösen bátorítani kellene a mocsaras és egészségtelen vidékeken történo letelepedést’, és így tovább.”

A kegyetlen intézkedéseknek köszönhetoen a gyengék, és azok, akik elvesztették a túlélésért folytatott küzdelmet, elpusztulnának, és megállna a népesség gyors növekedése. Ezt a szegények elnyomására alapozó politikát meg is valósították a tizenkilencedik századi Britanniában. Olyan ipari rendszer alakult ki, amelyben a nyolc-kilencéves gyerekeket napi hat órát dolgoztatták a szénbányákban, és ezrek haltak meg közülük a rettenetes körülmények között. A Malthus elméletében feltételezett „létért folyó küzdelemnek” köszönhetoen több millió brit élt szenvedésekkel teli életet.

Darwin, akit erosen befolyásolt ez az elmélet, kiterjesztette az egész természetre, és azt feltételezte, hogy a létezés harcából mindig a legerosebb került ki gyoztesen. Mi több, azt is állította, hogy az úgynevezett létért folytatott küzdelem a természet igazságos és megváltoztathatatlan törvénye. És arra is hívta az embereket, hogy adják fel hitüket és vallásukat, mivel a teremtést tagadta, és ezzel voltaképpen az összes olyan erkölcsi értéket vette célba, amelyek ellentmondanának a „túlélésért folytatott küzdelem” könyörtelenségének.

Ezeknek a hazug elméleteknek az elterjedéséért, amelyek könyörtelenségre és kegyetlenségre vezettek egyes embereket, az egész emberiségnek nagy árat kellett fizetnie a huszadik században.

Ahová a “dzsungel törvénye” vezetett: a fasizmus

Ahogy a darwinizmus a rasszizmust táplálta a tizenkilencedik században, úgy képezte az alapját annak az ideológiai rendszernek is, amely a huszadik században vérbe fojtotta a világot: a nácizmusnak.

A náci ideológia eroteljes darwini hatást mutat. Ha megvizsgáljuk elméleteiket, amelyeket Adolf Hitler és Alfred Rosenberg dolgoztak ki, számos olyan kifejezést találhatunk, mint például a „természetes kiválasztódás”, a „szelektív párosítás” vagy a „túlélésért folyó küzdelem a fajok között”, amelyek több tucatszor elofordulnak A fajok eredetében. A Mein Kampf (Harcom) címu könyve megírására is a Darwin könyvében leírt túlélésért folytatott küzdelem adta az ihletet, és az az elmélet, hogy ebbol a küzdelembol mindig a legerosenn kerül ki gyoztesen. Különösen a fajok közötti küzdelemrol van szó a könyvben:

„A történelem új, eddig páratlan pompájú ezredéves birodalomban csúcsosodik ki, amely azon a fajok közötti hierarchián alapul majd, amit maga a természet írt elo.”

Az 1933-as nurembergi pártgyulésen Hitler kijelentette, hogy „az erosebb faj maga alá veti az alacsonyabb rendut… olyan jog ez, amelyet a természetben is láthatunk, és amelyet az egyetlen elfogadható jognak is tarthatunk”.

Az, hogy a nácikat nagyban befolyásolta a darwinizmus, olyan tény, ami csaknem az összes tájékozott történész elfogad. Hickman, a történész így írta le a darwinizmus Hitlerre gyakorolt hatását:

„(Hitler) szilárdan hitte és hirdette az evolúciót. Bármik is voltak lelkének mélyebb, összetettebb tényezoi, az bizonyos, hogy (…) könyve, a Mein Kampf egyértelmuen tartalmaz evolucionista nézeteket, foleg azokat, amelyek a küzdelmet hangsúlyozzák, az erosebb túlélését, és a gyengék kiirtását egy jobb társadalom létrehozásának érdekében.”

Hitler, aki ezekkel a nézetekkel állt elo, addig sohasem tapasztalt agresszióba rántotta bele a világot. Számos etnikai és politikai csoportot, elsosorban a zsidókat tették ki leírhatatlan kegyetlenségeknek és mészárlásnak a náci koncentrációs táborokban. A második világháború ötvenötmillió emberi életet követelt. És ami a világtörténelem legnagyobb mértéku tragédiája mögött állt, nem más, mint a darwinista elképzelés a létért folytatott küzdelemrol.

A véres szövetség: darwinizmus és kommunizmus

Míg a fasiszták alkotják a szociodarwinizmus jobbszárnyát, a bal szárnyat a kommunisták foglalják el. A kommunisták mindig is a darwinizmus legtüzesebb védelmezoi közé tartoztak.

A darwinizmus és a kommunizmus kapcsolata a két szellemi irányzat alapítóihoz vezetheto vissza. Marx és Engels, a kommunizmus lapítói, megjelenésekor rögtön elolvasták A fajok eredetét, és lenyugözte oket a „dialektikus materializmus” benne található elmélete. A Marx és Engels között folyó levelezésbol kiderült, hogy azt tartották, Darwin elmélete tartalmazza „a kommunizmus természettudományos alapjait”. A természet dialektikája címu könyvében, amelyet Darwin befolyása alatt írt, Engels Darwint magasztalja, és saját maga is próbál hozzájárulni az elmélethez A munka szerepe a majom emberré válásában címu fejezettel.

A Marx és Engels nyomában járó orosz kommunisták, mint például Plehanov, Lenin, Trockij és Sztálin, valamennyien egyetértettek Darwin evolúciós elméletével. Plehanov, akit az orosz kommunizmus alapítójának tekintenek, a marxizmust „a darwinizmus szociológiai alkalmazásának” tekintette.

Trockij szerint: „Darwin felfedezése a dialektika legnagyobb gyozelme a szerves anyag teljes területén”.

A darwinista oktatás alapveto szerepet töltött be a kommunista káderek nevelésében. Például a történészek ki szokták emelni azt a tényt, hogy Sztálin fiatalkorában vallásos volt, de Darwin könyveinek hatására ateista lett.

Mao, aki a kommunista uralom megalapítója Kínában, és embermilliók haláláért felelos, nyíltan kijelentette, hogy „a kínai kommunizmus Darwinon és az evolúciós elméleten alapul”.

A Harvard egyetem történésze, James Reeve Pusey alaposan részletezi a darwinizmus hatását Maóra és a kínai kommunizmusra a Kína és Charles Darwin címu könyvében.

Röviden, eltéphetetlen kapcsolat van a darwinizmus és a kommunizmus között. Az elmélet azt állítja, hogy az élolények a véletlen következtében jöttek létre, és az ateizmus úgynevezett tudományos alapját adja. Továbbá az evolúciós elmélet azt is állítja, hogy a fejlodés a természetben a harcnak köszönheto (az úgynevezett „létért folyó küzdelemnek”), és a dialektika fogalmát támogatja, ami a kommunizmus egyik alapja.

Ha a kommunisták „dialektikus konfliktus” elképzelését vizsgáljuk, amely mintegy százhúsz millió ember halálát okozta a huszadik században, akkor jobban megérthetjük, milyen dimenziójú katasztrófát szabadított a világra a darwinizmus.

A darwinizmus és a terrorizmus

Mint már eddig is láthattuk, a darwinizmus több olyan eroszakos ideológiának is a gyökere, amelyek katasztrófába csábították az emberiséget a huszadik században. Azonban, akárcsak ezek az ideológiák, a darwinizmus definiálja azt az „etikai értelmezést” és módszert, ami különbözo világnézeteket befolyásolhat. Az alapelv az értelmezés és a módszer mögött a „harc azokkal, akik nem közülünk valók”.

Ezt a következoképpen magyarázhatjuk. Különbözo hitek, világnézetek és filozófiák léteznek a világon. Ezek kétféle módon tekinthetnek egymásra:

1) Tisztelhetik azok létezésék, akik nem az o álláspontjukon vannak, és emberséges módon próbálhatnak párbeszédet kezdeményezni velük.

2) Választhatják azt, hogy harcolnak a többiekkel, a nekik való ártással próbálják biztosítani saját elonyeiket, más szavakkal szólva, állatokként viselkednek.

Az a rettenet, amelyet terrorizmus néven ismerünk, nem más, mint a második nézet gyakorlati megvalósítása.

Ha a két megközelítés közötti különbséget nézzük, láthatjuk, hogy a Darwin által az emberek tudatalattijában elültetett elmélet, az ember „harcoló állat” volta különösen nagy befolyással van rá. Lehet, hogy azok az emberek vagy csoportok, akik a harcot választották, sosem hallottak Darwinról és elméletérol, de akkor is olyan filozófiával értenek egyet, amelynek alapjai Darwin nézetein nyugszanak. Olyan darwinizmuson alapuló mondások hitetik el velük, hogy igazuk van, mint például „Ezen a világon az erosek maradnak életben”, „A nagy hal megeszi a kis halat”, „A háború erény”, vagy „Az emberiség fejlodését a háborúk vitték elore”. Ha a darwinizmus nem állna mögöttük, ezek csak üres szólamok lennének.

Tulajdonképpen ha a darwinizmust leszámítjuk, az agressziónak nyomát sem találjuk. A három Isten által sugalmazott vallás, amelyekben a világ lakosságának legnagyobb része hisz, az Iszlám, a kereszténység és a zsidó vallás, az eroszak ellen van. Mindhárom vallás békét és harmóniát hirdet a világon, és elítéli azt, hogy ártatlan emberek szenvedjenek és haljanak meg. Az agresszió és az eroszak abnormális és nemkívánatos jelenség, amely ellenkezik azokkal az erkölcsi elvekkel, amelyeket Isten írt elo az emberiség számára. A darwinizmus azonban úgy látja és láttatja az eroszakot és agressziót, mintha természetes, igazságos és helyes dolgok lennének, amelyeknek szükségszeruen létezniük kell.

Ezért, ha valaki terroristacselekményeket követ el az Iszlám, a kereszténység vagy a zsidó vallás nevében, akkor biztosak lehetünk abban, hogy ezek az emberek nem muszlimok, zsidók vagy keresztények, hanem valójában szociodarwinisták. A vallás köntöse alá bújnak, de nem igazi hívok. Még ha azt is állítják magukról, hogy a vallást szolgálják, igazából a vallás és a hívok ellenségei. Azért van így, mert könyörtelen módon olyan buntényeket követnek el, amelyeket a vallás tilt, és így saját vallásukat rossz színben tüntetik fel a többi ember szemében.

Ezért a világunkat fertozo terrorizmus gyökere nem az isteni vallások egyike, hanem az ateizmus, és az ateizmusnak a korunkban jelen lévo kifejezodése: a darwinizmus és a materializmus.

AZ ISZLÁM NEM A TERRORIZMUS FORRÁSA, HANEM A MEGOLDÁSA

Egyes emberek, akik azt állítják, hogy a vallás nevében cselekszenek, félreérthetik a saját vallásukat, vagy rosszul gyakorolhatják azt. Ezért súlyos hiba az, ha ezeknek az embereknek a tevékenysége alapján próbálunk véleményt formálni a vallásról. Az Iszlámot legjobban a forrásán keresztül ismerhetjük meg.

Az Iszlám áldott forrása a Bölcs Korán, és a Korán – az Iszlám – által eloírt erkölcsi modell teljesen eltér attól a képtol, ami egyes nyugati emberek gondolataiban kialakult. A Korán alapelvei a jó erkölcs, a szeretet, az együttérzés, kegyelem, alázat, önfeláldozás, türelem és béke, és az a muszlim, aki valóban ezek alapján él, az gondolkodó, kifinomult, toleráns, megbízható és vendégszereto ember. A körülötte élok felé a szeretet, tisztelet és életöröm érzését sugározza.

Az Iszlám a béke és a jólét vallása

Az Iszlám szó arabul ugyanazt jelenti, mint a béke. Az Iszlám olyan vallás, amely azért érkezett az emberiséghez, hogy olyan békével és jóléttel töltött életet kínáljon, amelyben Isten örökkévaló kegyelme és irgalma nyilvánul meg. Allah arra hívja az embereket, hogy szerepmodellként fogadják el a Korán tanításait, ami által a kegyelem, irgalom, tolerancia és béke töltheti meg a világot. A Tehén címu szúra 208. ájájában ezt a parancsot olvashatjuk:

„Ti hívok! Lépjetek be teljesen a békességbe (az Iszlámba), és ne járjatok a Sátán lábnyomában. Bizony, o nektek nyilvánvaló ellenségetek.”

Mint ebbol az ájából is láthatjuk, az emberiség csak akkor tapasztalhatja meg a jólétet, ha elfogadja az Iszlámot, és a Korán erkölcsi tanításai szerint él.

Allah megveti a gonoszságot

Allah azt parancsolta az emberiségnek, hogy tartózkodjanak a gonoszságtól, megtiltotta a hitetlenséget, az erkölcstelenséget, a kegyetlenséget, az agressziót, a gyilkosságot, a vérontást. Akik nem engedelmeskednek ezeknek a parancsoknak, azok a Sátán lábnyomában járnak, ahogy a fentebb idézett ája is mondja, és olyan viselkedést tettek magukévá, amit Allah egyértelmuen törvénytelennek nyilvánított. Az ezzel a kérdéssel foglalkozó számos ája közül most kettot idézünk:

„És azok, akik megszegik az Allahhal szerzodését, miután megkötötték azt, és megszakítják azt, aminek megerosítését Allah parancsolta, és romlást okoznak a földön, azokon van az átok. Gonosz hajlékuk lesz az ilyeneknek.” (Korán, 13:25)

„Keressétek a túlvilági hajlékot, amit Allah adott nektek, anélkül, hogy elfeledkeznétek a törvényes örömökbol járó részeteket ezen a világon, és tegyetek jót, ahogy Allah is jó volt hozzátok. És ne akarjatok gonoszságot okozni a földön. Bizony, Allah nem szereti azokat, akik gonoszságot követnek el.” (Korán, 28:77)

Mint láthatjuk, Allah megtiltott mindenféle rossztettet az Iszlám vallás követoinek, többek közt a terrorizmust és az eroszakot is, és elítéli azokat, akik ilyesmit követnek el. A muszlim ember kötelessége az, hogy hozzájáruljon a világ szépségeihez, és tovább növelje azokat.

Az Iszlám a toleranciát és szólásszabadságot támogatja

Az Iszlám olyan vallás, amely támogatja az élet, a gondolatok és a szólás szabadságát. Megtiltotta az emberek közötti gyulölködést és gonoszságot, a rágalmazást, a gyanakvást, sot, még azt is, hogy valaki rosszat gondoljon másokról.

Az Iszlám nemcsak a terrort és eroszakot tiltotta meg, hanem azt is, hogy bármiféle véleményt vagy eszmét akár a legfinomabban is másokra próbáljanak eroltetni:

„Nincs kényszer a vallásban. A helyes út egyértelmuen elkülönült a helytelentol. Aki nem hisz a hamis istenségekben, de hisz Allahban, az a legbiztosabb kapaszkodót ragadta meg, amely sosem törik el. És Allah mindent hall, és mindent tud.” (Korán, 2:256)

„Hát emlékeztesd oket – te csak emlékezteto vagy. Nem kényszerítheted oket.” (Korán, 88:21-22)

Az Iszlám szellemével és lényegével ellentétes az, hogy bárkit hitre vagy a vallás gyakorlására kényszerítsenek, mert elengedhetetlen az, hogy a hitet szabad akarattal és lelkiismerettel fogadjuk el. Természetesen a muszlimok inthetik egymást arra, hogy betartsák a Koránban tanított erkölcsi eloírásokat, de soha nem alkalmazhatnak kényszert. És semmi esetre sem szabad azzal csábítani az embereket a vallásra, hogy evilági elonyöket ígérünk nekik.

Képzeljünk el egy ezzel teljesen ellentétes világrendet. Például egy olyan világot, ahol az embereket törvény kényszeríti a vallásgyakorlatra. Az ilyen társadalmi modell teljesen ellentétes az Iszlámmal, mert a hitnek és a vallásgyakorlatnak kizárólag akkor van bármiféle értéke, ha egyedül Allah megelégedését keresve történik. Ha létezne egy rendszer, amely erovel kényszeríti az embereket a hitre és a vallásra, akkor az emberek csak a rendszertol való félelmükben lennének vallásosak. A vallás szempontjából csak az elfogadható, ha olyan környezetben gyakorolják, ahol engedélyezett a lelkiismereti és vallásszabadság, és csak azért, hogy Allah megelégedését nyerjék el vele.

Allah megtiltotta az ártatlanok megölését

A Korán szerint az egyik legnagyobb bun az ártatlan emberi lény megölése:

„ha valaki megöl egy embert – és nem megtorlásul gyilkosságért, vagy azért, mert gonoszságot terjesztett a földön – az olyan, mintha az egész emberiséget elpusztítaná, és ha valaki megment egy életet, az olyan, mintha az egész emberiséget mentené meg. És bizony, Küldötteink nyilvánvaló bizonyítékokkal és jelekkel jöttek el hozzájuk, és még ezután is sokan túllépték a határokat a rossztettekben a földön.” (Korán, 5:32)

„És azok, akik nem fohászkodnak más istenekhez Allah mellett, és nem ölnek meg senkit, akit Allah megtiltott – kivéve jogos indokkal – és nem követnek el paráznaságot – és aki ilyet tesz, az nagy büntetést fog kapni.” (Korán, 25:68)

Mint ezekbol a versekbol is láthatjuk, akik jogos indok nélkül ártatlan embereket ölnek meg, azokat súlyos büntetés fenyegeti. Allah kinyilatkoztatta, hogy egyetlen embert megölni akkora bun, mint elpusztítani az egész emberiséget. Aki tiszteli Allah parancsait, az nem okoz kárt egyetlen embernek sem, nem hogy ártatlanok ezreinek. Azok, akik azt gondolják, hogy elkerülhetik a felelosségre vonást ezen a világon, nem menekülhetnek attól az elszámolástól, amit az Utolsó Napon kell majd adniuk Allah elott. Ezért azok a hívok, akik tudják, hogy a haláluk után el kell majd számolniuk Allah színe elott, mindig tiszteletben tartják az Allah által szabott határokat.

Allah azt parancsolja a hívoknek, hogy legyenek irgalmasok és jóakaratúak

Ez az ája tükrözi a muszlim erkölcsiséget:

...akik hittek, és az állhatatosságot és türelmet tanácsolják egymásnak, és a jámborságot és irgalmasságot tanácsolják egymásnak. Ok azok, akik a job oldalon lesznek. (Korán, 90:17-18)

Ahogy ebbol az ájából is látjuk, az egyik legfontosabb erkölcsi elvárás, amit Allah állított szolgái elé, az, hogy „irgalmasságot tanácsoljanak egymásnak”.

Az Iszlámot a Koránból modern, felvilágosult, haladó vallásnak ismerhetjük meg. A muszlim ember mindenekfelett békés ember, toleráns, demokratikus beállítottságú, kultúrált, felvilágosult, becsületes, tanult a muvészetek és tudományok terén, és civilizált.

Az a muszlim, aki ismeri a Korán erkölcsi tanításait, azzal a szeretettel közeledik mindenki felé, amit az Iszlám elvár tole. Tiszteli mások gondolatait, értékeli a muvészeteket és a szépséget. Bármi történjék is, kitartó és állhatatos, törekszik a békességre és az ellenségeskedés felszámolására. Az ilyen emberekbol álló társadalomra a fejlettebb civilizáció, magasabb szintu társadalmi erkölcs, több öröm, boldogság, igazság, biztonság, boség és áldás jellemzo, mint napjaink legtöbb modern nemzetére.

Allah toleranciát és megbocsátást parancsol

A Korán 7. szúrájának 199. ájája, amely a megbocsátás gyakorlására szólít fel, a megbocsátás és tolerancia alapelveit fejti ki, amelyek az Iszlám vallás alapveto eszméi.

Ha megnézzük az Iszlám történelmét, akkor láthatjuk, hogyan valósították meg a muszlimok a Korán erkölcsi tanításait társadalmi életükben. Terjeszkedésük minden lépésében a muszlimok megszüntették a törvénytelenségeket, és szabad, toleráns környezetet hoztak létre. A vallás, nyelv és kultúra területén lehetové tették, hogy egymással teljesen ellentétes nézeteket valló emberek is békében élhessenek egymással egy fedél alatt, így az kormányzásuk alá tartozó embereknek a tudás, jólét és társadalmi pozíció megszerzését tették lehetové. A hatalmas területet elfoglaló oszmán birodalom azért volt képes oly sok évszázadon keresztül fennmaradni, mert életét az Iszlám által megalapozott tolerancia és irgalom irányította. A muszlimokat évszázadokon keresztül a tolerancia és irgalmasság jellemezte. Minden idoben ok voltak a legigazságosabb és legirgalmasabb emberek. A soknemzetiségu közösségen belül minden csoport szabadon gyakorolhatta vallását, és megvolt a lehetoségük, hogy saját kultúrájuk szerint éljenek és imádkozzanak.

Valójában a muszlimok toleranciája, ha azt a Koránban leírt módon gyakorolják, egymagában elegendo ahhoz, hogy békét és jólétet hozzon az egész világnak. A Korán így ír errol a toleranciáról:

Nem egyenlo a jótett és a rossz cselekedet. Tartsátok távol a rosszat valami jobbal, és akkor az, akivel ellenségeskedés van köztetek, olyanná válik, mint a legközelebbi barátotok. (Korán 41:34)

Összefoglalás

Mindez azt mutatja, hogy az az erkölcsi tanítás, amit az Iszlám kínál az emberiségnek, fog békét, boldogságot és igazságot hozni a világnak. Az a barbarizmus, ami ma történik a világban „Iszlám terrorizmus” néven, teljes mértékben távol áll a Korán erkölcsi tanításaitól, és tudatlan, bigott emberek muve, olyan bunözoké, akiknek semmi közük a valláshoz. A legjobb eszköz azok ellen, akik a vallás nevében követik el barbárságaikat az, ha az Iszlám valódi erkölcsi tanításait ismertetjük meg az emberekkel.

Más szavakkal szólva, az Iszlám vallás és a Korán nem támogatják a terrorizmust és a terroristákat, hanem éppen azt az orvosságot jelentik, amelynek segítségével a világ megmentheto a terrorizmus rémétol.

ELŐSZÓ: Korunk egyik legnagyobb csodája: Az evolúciós csalásban való hit

A Földön élő több millió faj mindegyikének csodálatos tulajdonságai, egymástól teljesen eltérő viselkedésformái, tökéletes fizikai felépítése van. Ezen élőlények mindegyike páratlan finomsággal és szépséggel teremtetett. A növények, az állatok, és elsősorban az embert, a külsejétől kezdve a szemmel nem látható sejtjéig óriási tudással és művészettel teremtetett. Ma már nagyon sok tudományág létezik és e tudományágak terén több tízezer tudós tevékenykedik, akik az élőlények felépítését s a bennük rejlő csodákat kutatják, és választ keresnek arra a kérdésre, mindez hogyan jött létre.

Egy részük, felfedezvén a kutatásaik tárgyát képező struktúrák csodálatos oldalait és az értelmet, aki mindezt létrehozta, lenyűgözve áll előttük és tanúsítja, hogy mindezt egy végtelen értelem és erő hozta létre. Egy másik része viszont, meglepő módon, azt állítja, hogy ezek a csodálatos tulajdonságok puszta véletlen eredményei.

A tudósok, akikről szó van, az evolúció elméletében hisznek. Szerintük az élőlények a fehérjék, a sejtek és a szervek egymás utáni véletlen kialakulása folytán keletkeztek. Olyan emberek, akik évekig tanultak, hosszú kutatásokat végeztek, s akik könyveket írtak egyetlen, szemmel nem látható sejt egyetlen sejtalkotójának bonyolult felépítéséről, megdöbbentő módon egy olyan nézetet védelmeznek, amely szerint ezek a rendkívüli struktúrák a véletlen művei.

A véletlenek sora, amiket a híres professzorok elfogadnak, akkora képtelenség, hogy aki kívülről szemléli a helyzetüket, bizony elcsodálkozik. Ezek szerint a professzorok szerint előbb jónéhány véletlen során létrejött egy fehérje - valójában ennek annyi az esélye, mint annak, hogy "véletlenszerűen egymás mellé vetett betűkből megszülessen egy hibátlan vers"1Aztán újabb véletlenek újabb fehérjék kialakulásához járultak hozzá. Szintén véletlenek ezeket a fehérjéket csoportosították és a megfelelő formában, elrendezték. Nemcsak a fehérjék, hanem a sejt belső részei, a DNS-ek, az RNS-ek, az enzimek, a hormonok, és a rendkívül összetett sejtalkotók mindegyike véletlenül került egymás mellé. E több millió véletlen folytán pedig létrejött az első sejt. A vak véletlenek mutatványai itt még nem értnek véget: ez a sejt, a véletlenek segítségével szaporodni kezdett. Fent említett állítás alapján egy másik véletlen elrendezte a sejteket és létrehozta belőlük az első élőlényt.

Egy élőlény egyetlen szemének létrejöttéhez is többmillió olyan folyamatnak kell egyszerre megvalósulnia, amelynek kialakulása önmagától lehetetlen. Itt is egy véletlennek kikiáltott vak folyamat lépett életbe, mely először az ugyancsak véletlenül kialakult koponyában a legmegfelelőbb helyen a legmegfelelőbb méretben két lyukat fúrt, aztán pedig a véletlenül idekerülő sejtek, ugyancsak véletlenül megkezdték a szem felépítését. Mint látjuk, a véletlenek végül is tudták, hogy mit akarnak létrehozni, és eszerint cselekedtek. Ráadásul a "véletlen", amely annak ellenére, hogy erre a Földön semmilyen példa nem volt, kezdettől tudta, mit jelent "látni, hallani, levegőt venni". Óriási tudással és értelemmel rendelkezve, rendkívül bölcsen, lépésről lépésre felépítette az élővilágot.

És tessék, ezek a professzorok, tudósok, kutatók, akiknek nevét nagy tisztelettel említik az emberek, és akiknek a gondolataival azonosulnak, egy ilyen felfoghatatlan forgatókönyv elvakult rabjai. Méghozzá olyan csökönyösen, akár a gyerekek. Átnéznek azokon, akik nem hisznek a meséikben, tudománytalansággal és elvakultsággal vádolják őket. Kétségtelen, hogy ez nem különbözik a Középkor konzervatív, fanatikus és tudatlan felfogásától, amely elítélte és megbüntette azokat, akik azt állították, hogy a Föld nem lapos.

Ráadásul ezek között az emberek között van olyan is, aki azt mondja magáról, hogy hisz Istenben és hogy muszlim. Ezek az emberek tudománytalannak tartják azt állítani, hogy "minden élőt Isten teremtett", azt hiszik, tudományosabb az az állítás: "több millió, véletlennek nevezett csoda tudatlanul, magától  jött létre".

Ha ezek elé az emberek elé egy kőből vagy fából faragott bálványt helyeznénk és azt mondanánk "nézzétek, ezt a szobát és mindazt, ami benne van, ez a szobor hozta létre", azt mondanák, ekkora ostobaságot még nem hallottak, és soha nem hinnék el ezt az állítást. Mégis, azt, hogy "nézzétek, ezt a világot és a benne élő sokmillió, csodálatosabbnál csodálatosabb élőlényt egy véletlennek nevezett folyamat hozta létre az idő folyamán óriási tervezéssel, mindenféle tudatosság nélkül" a legnagyobb tudományos magyarázatként propagálják a nép felé.

Vagyis ezek az emberek a véletleneket fogadják el istenségüknek, és azt állítják, hogy a véletlenek olyan értelemmel, tudattal és erővel rendelkeznek, amellyel az egész Univerzum érzékeny rendszereit és élővilágát képesek megteremteni. Ha pedig nyíltan kijelentjük nekik, hogy a végtelen Értelem birtokosa, Isten az, Aki megteremtette az összes élőt, akkor az evolucionista professzorok azt mondják, hogy ezt az igazságot nem lehet elfogadni. Azt azonban el tudják fogadni, hogy a tudatlan, értelemmel nem rendelkező, gyenge és akarat nélküli több millió véletlen teremtő erővel rendelkezik.

Valójában óriási csoda, hogy tanult, okos és tudós emberek, csoportosan, ennyire megbabonázva hisznek a történelem legostobább, legértelmetlenebb és legfelfoghatatlanabb állításában. Ahogyan Isten egy csodaként megteremt olyan rendkívüli organizmussal és tulajdonságokkal bíró létezőt, mint a sejt, úgy ezeket az embereket is, akik olyannyira vakok, hogy nem képesek látni és felfogni a nyilvánvaló tényeket, csodaként teremtette meg. Az evolucionisták Isten óriási csodái; hiába mondják el nekik többször is, nem képesek megérteni, felfogni azokat az egyszerű tényeket, amiket még a kisgyermekek is könnyen meglátnak.

Ha elolvassa ezt a könyvet, ennek Ön is tanúja lesz. És Ön is látni fogja, hogy a darwinizmus elmélete, amellett, hogy a tudományos bizonyítékok teljesen megbuktatták, az értelemmel és a logikával is teljes mértékben ellenkezik. Egy óriási csalás az egész, amely rendkívül megszégyeníti azokat, akik védelmezik.

Az "Iszlám Terror" Fogalom Tévedés

A 2003. November 15-én és 20-án Isztambult megrázó terrortámadások nemcsak Törökországban váltottak ki nagy visszhangot, hanem az egész világon. Ezek a támadások egy nagyon fontos dologra mutattak rá az egész világon, azt illetően, hogy mi is a terrorizmus valódi gyökere. Ez az esemény eszközül szolgált ahhoz, hogy az egész világ előtt ismertté váljon, az iszlám a béke és a türelem vallása, mely irgalmasságra és igazságosságra szólítja fel az embert. A világon több vezető, a sajtó, a kiadók, a televízió, a rádió azt hangoztatta népe körében, hogy az iszlám semmi esetre sem engedi az erőszakot, hanem békességet parancsol az emberek, az egyes népek között. Azok a nyugati körök, amelyek alaposan tanulmányozták az iszlám vallást és ismerik az igazi iszlámot, amelyet Isten a Koránban kinyilatkoztatott, nagyon egyértelműen rámutattak arra, hogy az iszlám és a terrorizmus szó semmiképpen sem fér meg egymás mellett, az Isten által kinyilatkoztatott vallások pedig semmilyen módon nem engedik meg az erőszakot.

Mint ismeretes, évszázadok óta, újabb és újabb terrorcselekmények történnek a világ különböző pontjain. Ezeket a támadásokat mindig más-más csoport hajtja végre, más-más céllal. Hol egy kommunista szervezet, hol egy fasizmus-szimpatizáns csoport, hol egy radikális, hol pedig valami szeparatista szervezet vállalja magára. Míg olyan országok, mint például Amerika, inkább rasszista és kevésbé szervezett támadások gyakori célpontjai, az európai országokban terroristacsoportok által szervezettek a támadások. Görögországban a November 17., Németországban a RAF, Spanyolországban az ETA, ismét Németországban a neo-nácik, Olaszországban a Vörös Brigádok, és még számos szervezet a terror és az erőszak útján próbál meg szóhoz jutni, kegyetlenül lemészárolva védtelen embereket, akiknek semmi bűnük nincsen. A fejlődő és változó világ feltételeivel együtt a terrorizmus is változik, a fejlődő technológiának köszönhetően új és új lehetőségekhez jut, és minden nap csak növekszik az ereje. Különösen olyan, nagy tömegekre befolyást gyakorló eszközök segítségével, mint az internet, a terrorcselekmények nagyobb területen pusztítanak és nagyobb hatást gyakorolnak.

A nyugati szervezetek mellett, melyek az Amerikai Egyesült Államokban illetve Európában találhatóak, vannak közel-keleti terrorcsoportok is. A világ minden táján jellemző terrorkísérleteknek egy részét ezek a csoportok vállalják magukra, ők viszik véghez. Itt azonban hangsúlyozni kell egy nagyon fontos dolgot. Az, hogy az emberek, akik az ilyen támadásokat végrehajtják, magukat kereszténynek, muszlimnak vagy zsidónak vallják, egyes köröket téves meggyőződésre juttat, és miatta olyan állítások látnak napvilágot, amelyek nem férnek össze az Isten által kinyilatkoztatott vallásokkal. Még ha a terroristák muszlim neveket is viselnek és személyi igazolványuk szerint "muszlimok" is, a bűntényre, amit elkövetnek, nem lehet azt mondani "iszlám terror". Ugyanígy, ha az elkövetők keresztények vagy zsidók, tettükre nem mondhatjuk, hogy "keresztény terror" vagy "zsidó terror". Ugyanis, egy Isten által kinyilatkoztatott vallás nevében nem lehet ártatlan emberek életét kioltani. Ne feledjük, hogy azok között az emberek között, akik New Yorkban vagy Washingtonban életüket vesztették, voltak olyanok, akik Jézust szerették (keresztények), voltak olyanok, akik Mózest (zsidók), és voltak muszlimok is. Ezeknek az ártatlan embereknek a megölése, hacsak Isten meg nem bocsátja, hatalmas bűn, és a Pokol büntetését vonja maga után. Aki hisz a vallásban és Istenfélő ember, az ilyen dolgot nem képes elkövetni.

Az ilyen kegyetlenkedések elkövetői, akármilyen vallás követőinek is állítsák be magukat, ezt csakis azzal a céllal teszik, hogy támadást intézzenek az illető vallás ellen. Céljuk valószínűleg az, hogy a vallást befeketítsék az emberek előtt, hogy az emberek elhidegüljenek a vallástól, és hogy gyűlöletet ébresszenek a vallásos emberek iránt. Vagyis minden olyan támadás, amit ártatlan emberek ellen elkövetnek a "vallás" nevében, valójában maga a vallás ellen is irányuló támadás.

A vallás megparancsolja a szeretetet, az irgalmat, a békét. A terror viszont a vallás ellentéte, kegyetlen, vérontó, gyilkolni akar és fájdalmat okozni. Ezért ha egy terrorcselekmény elkövetőjét keressük, nem a vallásosságban, hanem a hitetlenségben kell keresnünk. Ennek a dolognak a gyökerét a fasiszta, kommunista, rasszista, materialista gondolkodású emberek között kell keresni. Nem az a fontos, hogy a terroristák milyen neveket viselnek és mi van a személyi igazolványukba írva. Aki nem fél Istentől, és egyetlen célja a vérontás és a fájdalomokozás, az gyilkos. Ezért rendkívül tévesek az "iszlám terror", "zsidó terror" illetve "keresztény terror" megfogalmazások. Hiszen sem az iszlámban, sem pedig a kereszténységben vagy a zsidó vallásban nincsen helye a terrornak. Az iszlám szerint a "terror" szóval illetett cselekedetek (vagyis ártatlan emberek ellen elkövetett gyilkosságok) hatalmas bűn, és a muszlimok azért felelősek, hogy az ilyen eseményeket megakadályozzák, és a földön békét, nyugalmat és igazságosságot terjesszenek.

I. RÉSZ A DARWINIZMUS CÁFOLATA

I. RÉSZ
A DARWINIZMUS CÁFOLATA 

BEVEZETŐ: 
Miért pont az evolúciós elmélet?

Sokan gondolják, hogy az evolúciós elméletnek vagy a darwinizmusnak csak tudományos vonatkozásai vannak, és közvetlenül nem hat a mindennapi életre. Ez, természetesen, félreértés. Az evolúciós elmélet sokkal több, mint a biológiai tudományok egyszeru kerete – nem más, mint annak a megtéveszto filozófiának a megalapozója, amely oly sok embert vont hatása alá: a materializmusé.

A materialista filozófia, amely csak az anyag létezését fogadja el, az embert különbözo anyagok puszta keverékének tekinti, azt állítja róla, hogy nem több, mint egyfajta állat, és létezésének egyetlen célja a „küzdelem”. Bár a tudományon alapuló modern filozófiaként beszélnek róla, a materializmus voltaképp osi dogma, amelynek nincs tudományos alapja. Az ókori Görögországban megfogant dogmát a 18. század ateista filozófusai élesztették újra. Aztán a 19. században több tudományos tanba is beillesztették olyan gondolkodók, mint Marx Károly, Charles Darwin és Sigmund Freud. Más szóval, a tudományt eltorzították, hogy helyet adjon a materializmusnak.

Karl Marx made it clear that Darwin's theory provided a solid ground for materialism and thus also for communism. He also showed his sympathy to Darwin by dedicating Das Kapital, which is considered as his greatest work, to him. In the German edition of the book, he wrote: "From a devoted admirer to Charles Darwin"

Az elmúlt két évszázad a materializmus véres arénája volt. A materializmuson alapuló eszmék (vagy olyan ideológiák, amelyek a materializmus ellen érveltek, de alapelvei azonosak voltak a materializmuséval) állandó eroszakot, háborút és zurzavart hoztak a világra. A kommunizmus, amely 120 millió ember haláláért felelos, a materialista filozófia közvetlen következménye. A fasizmus, annak ellenére, hogy színleg a materialista világkép alternatívájaként állította be magát, elfogadta az alapvetoen materialista alapelvet, vagyis azt, hogy a haladás küzdelem által valósul meg, és ezzel elnyomó rendszereket, mészárlásokat, világháborúkat és népirtást hozott a világra.

E két véres ideológia mellett a materializmus az egyén és a társadalom etikáját is rombolta.

A materializmus megtéveszto üzenete, amely az embert olyan állattá alacsonyítja, amelynek létezése véletlenszeru, és senkinek nem tartozik semmiféle felelosséggel, lerombolt olyan erkölcsi oszlopokat, mint a szeretet, a kegyelem, az önfeláldozás, a becsület és az igazság. A materialisták mottója – „az élet küzdelem” – által félrevezetett emberek életüket pusztán érdekek harcának látták, ami viszont ahhoz vezetett, hogy a dzsungel törvényei szerint éltek.

Ennek a filozófiának a nyomai, amelyek nagy mértékben felelosek az elmúlt két évszázad ember okozta katasztrófáiért, megtalálhatók minden ideológiában, amely az emberek közötti különbséget a „konfliktus okaként” értelmezi. Ide tartoznak napjaink terroristái, akik azt tartják magukról, hogy a vallás fenntartói, pedig valójában az egyik legnagyobb bunt követik el azzal, hogy ártatlan embereket gyilkolnak.

Az evolúció elmélete, avagy a darwinizmus, az utolsó darab a kirakójátékban. Ez teremtette meg azt a mítoszt, hogy a materializmusnak tudományos alapjai vannak. Ezért írta Marx Károly, a kommunizmus és a dialektikus materializmus megalapítója, hogy a darwinizmus az o világnézetének „tudományos alapja”.

Azonban ez az alap igencsak korhadt. A modern tudományos felfedezések újra és újra azt bizonyítják, hogy az elterjedt hit, hogy a darwinizmusnak köze lenne a tudományhoz, igencsak hibás. A tudományos bizonyítékok teljes mértékben cáfolják a darwinizmust, és azt fedik fel, hogy létezésünk forrása nem az evolúció, hanem a teremtés. Allah teremtette a világot, minden élolényt és az embert is.

Ez a könyv azért íródott, hogy ezt a tényt megismertesse az emberekkel. Elso, törökországi kiadása óta sok más országban is emberek milliói olvasták és fogadták szívesen. A törökön kívül megjelent angol, olasz, spanyol, orosz, bosnyák, arab, maláj és indonéziai nyelven is. (Minden nyelvu kiadás szövege ingyenesen letöltheto a www.evolutiondeceit.com címrol)

A könyv hatását az ellenkezo nézet képviseloi is elismerték. A New Scientist cikket írt Harun Yahyáról „Burning Darwin” (Darwin elégetése) címen. Ez a vezeto darwinista magazin 2000. április 22-i számában „nemzetközi hosnek” nevezte Harun Yahyát, és hangot adott aggodalmának, hogy könyvei „mindenhol elterjedtek az Iszlám világban”.

A Science, az általános tudományos közösség vezeto folyóirata, hangsúlyozta Harun Yahya könyveinek hatását és magas színvonalát. A Science cikke, a „Creationism Takes Root Where Europe, Asia Meet” (A teremtéselmélet gyökeret ver Európa és Ázsia találkozásánál), a magazin 2001. május 18-i számában azt írta: „olyan magas színvonalú könyvek, mint Az evolúciós csalás vagy A darwinizmus sötét oldala az ország egyes részeiben nagyobb befolyással bírnak, mint a tankönyvek”. Ezután az újságíró értékeli Harun Yahya könyveit, amelyek létrehozták „a világ egyik legeroteljesebb anti-evolucionista mozgalmát az Észak-Amerikán kívüli világban”.

Bár ezek az evolucionista újságok elismerik Az evolúciós csalás fontosságát, nem válaszolnak rá tudományos érvekkel. Ennek az az oka, hogy ez nem is lenne lehetséges. Az evolúció elmélete tökéletes zsákutca, erre az olvasó is rá fog jönni, ha végigolvassa a következo fejezeteket. A könyv segít megérteni, hogy a darwinizmus nem tudományos elmélet, hanem áltudományos dogma, amelyet minden ellenbizonyíték és tudományos cáfolat ellenére a materializmus nevében tartanak fenn.

Reméljük, hogy Az evolúciós csalás még sokáig járul hozzá a materialista-darwinista dogma megcáfolásához, amely a 19. század óta vezeti félre az emberiséget. És reméljük, hogy emlékeztetni fogja az embereket életünk legfontosabb tényeire, mint az, hogy hogyan jöttünk létre, és hogy mik a kötelességeink Teremtonk felé.

2. FEJEZET: AZ ELMÉLET RÖVID TÖRTÉNETE

2. FEJEZET:
AZ ELMÉLET RÖVID TÖRTÉNETE

Az evolucionista gondolkodás, mint a teremtés tényét tagadó dogmatikus hit gyökerei az ókorba nyúlnak vissza. Az ókori Görögország legtöbb pogány filozófusa az evolúció híve volt. A filozófiatörténetet tanulmányozva megfigyelhetjük, hogy számos pogány filozófia gerincét az evolúció alkotja.

A modern tudomány megszületésében azonban nem az osi pogány filozófia, hanem az Istenbe vetett hit játszotta a serkento szerepet. A legtöbb ember, akit ma a tudomány úttöroiként tartunk számon, hitt Isten létezésében, és a tudomány tanulmányozása közben az Isten által teremtett világmindenséget kutatták, Isten törvényeit és az O teremtésének részleteit vizsgálták. A csillagászok, Leonardo da Vinci, Kopernikusz, Kepler, Galilei, vagy a paleontológia atyja, Cuvier, a botanika és zoológia úttöroje, Linné, és Isaac Newton, akit úgy emlegetnek: a valaha is élt legnagyobb tudós, mind azzal a hittel folytatták tanulmányaikat, hogy Isten létezik, sot, hogy az egész teremtett világot O hozta létre. Albert Einstein, akit korunk legnagyobb lángelméjének tartunk, szintén olyan tudós volt, aki hitt Istenben, és kijelentette: „Nem tudok elképzelni olyan jelentos tudóst, akinek ne lenne szilárd hite. Egy hasonlattal tudnák kifejezni legjobban: a tudomány hit nélkül sántít”.

A modern fizika egyik megalapítója, a német fizikus, Max Planck mondta: „Bárki, aki valaha is komolyabb tudományos munkát végzett, rájött, hogy a tudomány templomába vezeto ajtó fölött ezek a szavak állnak kobe vésve: Hinned kell. Olyan követelmény ez, amely nélkül egyetlen tudós sem lehet meg.”

Az evolúciós elmélet a materialista filozófia eredménye, és az ókori materialista filozófiák 19. századi divatba jöttekor vált széles körben elterjedté. Mint már korábban is mondtuk, a materializmus a természet jelenséget tisztán anyagi tényezokkel magyarázza. Mivel alapjaiban tagadja a teremtést, azt állítja, hogy minden dolog, élo és élettelen egyaránt, nem a teremtés, hanem véletlenszeruen bekövetkezo események eredményeképpen jött létre. Az emberi elmének azonban olyan a természete, hogy ha rendezettséget lát, akkor feltételezi egy rendezo ero létezését is. A materialista filozófia, amely ellentmond az emberi elme alapveto természetének, a 19. század közepén hozta létre az „evolúció elméletét”.

Darwin képzelete

Az az ember, aki a mai formájában eloterjesztette az evolúció elméletét, egy amator angol természetbúvár, Charles Robert Darwin volt.

Darwin sohasem részesült biológiai képzésben. Csak mint amatort érdekelte a természet és az élolények kérdése. Érdeklodése arra sarkallta, hogy önkéntesként csatlakozzék egy expedícióhoz, amely a H. M. S. Beagle nevu hajó fedélzetén vágott neki 1832-ben, hogy öt éven át utazzék a világ különbözo tájain. Az ifjú Darwint rendkívül lenyugözték a különbözo élolények, foleg egy bizonyos pintyfaj egyedei, amelyeket a Galapagosz-szigeteken látott. Úgy gondolta, hogy a madarak csorformájában tapasztalható eltérések annak köszönhetok, hogy alkalmazkodtak az élohelyükhöz. Ezt az ötletet tartva szem elott, feltételezte, hogy az élet és a fajok eredete a környezethez való alkalmazkodásban keresendo. Darwin szerint az egyes fajokat nem külön-külön teremtette Isten, hanem egyetlen közös ostol származnak, és a természeti hatások következtében különültek el egymástól.

Charles Darwin

Darwin feltételezése nem tudományos felfedezésen vagy kísérleteken alapult, az ido múltával azonban megalkotta belole megalapozatlan elméletét, amely lelkes támogatókra talált a kor materialista biológusainak körében. Az alapötlet az volt, hogy a környezetéhez legjobban alkalmazkodó egyed örökítette tovább elonyös tulajdonságait a következo generációra, és ezek az idoközben felhalmozódó tulajdonságok végül teljesen különálló fajt alakítottak ki. (Hogy ezek az „elonyös tulajdonságok” honnan származtak, azt nem tisztázta.) Darwin szerint ennek a mechanizmusnak a legfejlettebb terméke az ember.

Darwin ezt a folyamatot a „természetes kiválasztódás útján bekövetkezo evolúció” névvel illette. Úgy vélte, hogy megtalálta a fajok eredetét: minden faj egy másik fajból alakult ki. Nézeteit 1859-ben tette közzé, A fajok eredete természetes kiválasztódás útján címu könyvében.

Darwin nagyon is tudta, hogy elmélete rengeteg problémával találja szemben magát. Ezt be is vallotta könyvében, Az elmélet nehézségei címu fejezetben. Ezek a nehézségek elsosorban a régészeti maradványok, az élolények bonyolult szervei, amelyek egyszeruen nem jöhettek létre véletlenszeruen (például a szem), és az élolények ösztönei voltak. Darwin remélte, hogy ezeket a nehézségeket elobb-utóbb legyozik majd az újabb felfedezések, de ez nem tartotta vissza ot attól, hogy némelyikre saját maga elo ne álljon valami teljesen pontatlan magyarázattal. Az amerikai fizikus, Lipson, a következo kommentárt fuzi Darwin „nehézségeihez”:

„A fajok eredetét olvasva úgy találtam, hogy Darwin sokkal kevésbé biztos magában, mint ahogy azt láttatják, Az elmélet nehézségei címu fejezet például figyelemre méltó kételkedést tükröz. Fizikusként különösen megragadtak megjegyzései, hogy hogyan jöhetett létre a szem.”

Elméletének kidolgozása közben számos evolucionista biológus volt nagy hatással Darwinra, kiváltképp a francia Lamarck. Lamarck szerint az élolények átörökítették az életük során megszerzett tulajdonságokat, és így fejlodtek. Például a zsiráfok antilopszeru állatokból fejlodtek ki úgy, hogy generációkon keresztül egyre tovább és tovább nyújtották ki nyakukat, ahogy egyre magasabb ágakat akartak elérni. Darwin a tulajdonságok átadásának ezt az elméletét tette az élolények fejlodésének alapveto tényezojévé.

De Darwin és Lamarck is tévedtek, mert az o idejükben az életet még csak nagyon primitív eszközökkel, nagyon alacsony színvonalon lehetett tanulmányozni. Sok tudományos területnek, például a genetikának és a biokémiának még a neve sem létezett akkoriban. Elméleteik ezért teljesen a képzelet erejére hagyatkoztak.

Darwin rasszizmusa Az egyik legfontosabb, ám legkevésbé ismert jellemzoje Darwinnak a rasszizmus: a fehér európaiakat „fejlettebbnek” tartotta, mint a többi embert. Darwin feltételezte, hogy az ember majomszeru lényekbol fejlodött ki, de úgy vélte, hogy egyesek kevésbé fejlodtek, mint mások, és ezek még mindig a majmokhoz hasonló tulajdonságokkal bírnak. Az ember származása címu könyvében, amelyet A fajok eredete után adott ki, bátran emlegeti „a különbözo emberfajok közötti nagyobb különbségeket”. Könyvében Darwin a négereket és az ausztrál oslakosokat a gorillákkal tartotta egyenértékunek, és kifejtette, hogy velük majd „leszámolnak a civilizáltabb emberfajok”. Azt írta: Valamikor a jövoben, nem is évszázadok múlva, a civilizált emberfajok csaknem biztosan ki fogják irtani, és helyettesíteni fogják a vadembereket az egész világon. Ugyanekkor az emberszabású majmok… is kétségkívül ki fognak halni. A szakadék elmélyül az ember és legközelebbi rokonai között, mert, remélhetoleg, a mostani kaukázusi emberfajnál is civilizáltabb ember és alacsonyabb rendu majom, például a pávián között áll majd fenn, és nem pedig a néger vagy az ausztrál oslakos és a gorilla között, mint jelenleg. Darwin teljesen értelmetlen ötleteibol nem csak elméleteket kovácsoltak, hanem olyan helyzetbe is hozták oket, hogy a rasszizmus legfontosabb „tudományos alapjává” váljanak. Feltételezve, hogy az élolények a létért folytatott küzdelem során fejlodtek ki, a darwinizmust még a szociológia is átvette, és a „szociodarwinizmus” nevu irányzatot hozta létre belole. A szociodarwinizmus szerint a ma létezo emberfajok a fejlodés küönbözo lépcsofokain állnak, amelyek közül az európai a legmagasabb szintu, a többi pedig még mindig „majomszeru” tulajdonságokkal bír. 1- Benjamin Farrington, What Darwin Really Said. London: Sphere Books, 1971, pp. 54-56 2- Charles Darwin, The Descent of Man, 2nd ed., New York: A.L. Burt Co., 1874, p. 178

Miközben még hallatszott Darwin könyvének visszhangja, egy osztrák botanikus, Gregor Mendel felfedezte az öröklodés szabályait 1865-ben. Mendel felfedezésérol nem sokan hallottak az évszázad végéig, de az 1900-as évek elején nagyon fontossá vált. Ez jelentette a genetika tudományának megszületését. Késobb a gének és kromoszómák szerkezetét is megismerték. Az 1950-es évek felfedezése, a genetikai információt tartalmazó DNS-molekula nagy krízist jelentett az evolúciós elmélet számára. Ennek oka az élet hihetetlen bonyolultsága és a Darwin által eloterjesztett evolúciós mechanizmus érvénytelensége volt.

Mindeme fejlodésnek azt kellett volna eredményeznie, hogy Darwin elmélete eltunik a történelem szemétvödrében. Ez mégsem következett be, mert bizonyos körök ragaszkodtak az elmélet megújításához, átdolgozásához és tudományos fórumokon való eloterjesztéséhez. Ezeket az erofeszítéseket csak akkor érthetjük meg, ha tudjuk, hogy nem tudományos, hanem ideológiai szándékok rejlenek mögötte.

A neodarwinizmus kétségbeesett erofeszítései

Darwin elmélete komoly krízisbe került, amikor a genetika törvényeit felfedezték a 20. század elején. Ennek ellenére azok a tudósok, akik eltökélték, hogy huségesek maradnak Darwin eszméihez, megpróbáltak eloállni valamilyen megoldással. Az Amerikai Földrajzi Társulat által 1941-ben szervezett konferencián gyultek össze. Genetikusok, például G. Ledyard Stebbins és Theodosius Dobzhansky, zoológusok, mint Ernst Mayr és Julian Huxley, paleontológusok, például George Gaylord Simpson és Glenn L. Jepsen, és matematikai genetikusok, mint Ronald Fisher és Sewall Right, hosszas megbeszélés után elhatározták, hogy “befoltozzák” a darwinizmust.

Ez a tanácskozás az elonyös változatok kérdésére koncentrált, amelyek állítólag az élolények fejlodését okozzák – olyan pont ez, amelyet maga Darwin nem tudott megmagyarázni, helyette inkább Lamarck elméletét vette át. Az új elképzelés a „véletlen mutáció” volt. Az új elméletnek a „modern szintetikus evolúciós elmélet” nevet adták, és úgy alakították ki, hogy Darwin természetes kiválasztódásról szóló elképzeléséhez hozzáadták még a mutáció fogalmát. Az új elmélet rövid idon belül neodarwinizmus néven vált ismertté.

A következo évtizedek azzal teltek, hogy kétségbeesetten próbálták bizonyítani a neodarwinizmus igazságát. Az már ismert tény volt, hogy a mutáció – vagyis az élolények génjeiben bekövetkezo „véletlen baleset” – midig káros. A neo-darwinisták az „elonyös mutáció” létezését próbálták bizonyítani, számtalan mutációs kísérlettel. Minden erofeszítésük teljes kudarcba fulladt.

Detailed studies of the cell was only possible after the discovery of the electron microscope. In Darwin's time, with the primitive microscopes seen here, it was only possible to view the outside surface of the cell.

The Primitive Level of Science in Darwin's Time When Darwin put forward his assumptions, the disciplines of genetics, microbiology, and biochemistry did not yet exist. If they had been discovered before Darwin put forward his theory, Darwin might easily have recognised that his theory was totally unscientific and might not have attempted to advance such meaningless claims. The information determining the species already exists in the genes and it is impossible for natural selection to produce new species through alterations in the genes. Similarly, the world of science in those days had a very shallow and crude understanding of the structure and functions of the cell. If Darwin had had the chance to view the cell with an electron microscope, he would have witnessed the great complexity and extraordinary structure in the organelles of the cell. He would have beheld with his own eyes that it would not be possible for such an intricate and complex system to occur through minor variations. If he had known about bio-mathematics, then he would have realised that not even a single protein molecule, let alone a whole cell, could not have come into existence by chance.

Azt is megpróbálták bebizonyítani, hogy az elso élo szervezetek véletlenül jöhettek létre, primitív földi körülmények között, de ezeket a kísérleteket is ugyanaz a kudarc kísérte. Minden olyan kísérlet, ami azt próbálta bizonyítani, hogy az élet létrejöhetett véletlenül, sikertelen volt. A valószínuség-számítások azt igazolják, hogy még egyetlen fehérje, az élet építoköve, sem jöhetett létre véletlenül. És a sejtet – amely az evolucionisták állítása szerint véletlenül alakult ki, primitív és ellenorizetlen földi körülmények között – még a 21. század magas színvonalú biológiai laboratóriumaiban sem sikerült leutánozni.

A neo-darwinista elméletet a régészeti leletek is cáfolják. Sehol a világon nem találtak semmiféle „átmeneti formát”, amelyek azt mutatnák, hogy a primitív organizmusok fokozatosan fejlettebbekké alakultak át, ahogy azt az evolucionisták állítják. Ugyanakkor viszont az összehasonlító anatómia tudománya rávilágított, hogy azok a fajok, amelyekrol azt feltételezték, hogy egymásból fejlodtek ki, annyira eltéro anatómiai jellemzoket mutatnak, hogy semmiképpen nem lehetnek egymás osei vagy leszármazottai.

De a neo-darwinizmus különben sem volt soha megalapozott tudományos elmélet, hanem ideológiai dogma, ha nem valamiféle „vallás”. A darwinista filozófia- és zoológia-professzor, Michael Ruse, ezekkel a szavakkal vall errol:

“És természetesen semmi kétség, hogy a múltban, és szerintem a jelenben is, sok evolucionistának az evolúció olyan volt, mint valamiféle világias vallás… És számomra nagyon egyértelmunek tunik, hogy valami nagyon alapveto szinten az evolúció, mint tudományos elmélet a naturalizmus iránt kötelezi el magát…”

Ezért védelmezik az evolúció hívei még mindig az elméletüket, a számtalan ellentétes tudományos információ dacára. Abban viszont nem tudnak egyezségre jutni, hogy melyik a „helyes” az evolúció végbemenetelét ábrázoló modellek közül. Az egyik legfontosabb eme modellek közül az „ugrásszeru evolúció” /* néven ismert fantasztikus elképzelés.

Próba, szerencse: az ugrásszeru evolúció

Stephen Jay Gould

A legtöbb tudós, aki az evolúcióban hisz, a neo-darwinizmus elméletét fogadja el a lassú, fokozatos evolúcióról. Az elmúlt évtizedekben azonban eloterjesztettek egy újabb elképzelést is. Ez az „ugrásszeru evolúció” nevu modell elutasítja a darwinista elképzelést a fokozatos, lépésrol lépésre bekövetkezo evolúcióról, és azt tartja, hogy a fejlodés ehelyett nagy, hirtelen „ugrásokban” ment végbe.

Ennek az elméletnek az elso, fanatikus támogatói az 1970-es évek végén jelentek meg. Két amerikai paleontológus, Niles Eldredge és Stephen Jay Gould, nagyon jól tudták, hogy a neo-darwinista elméletet tökéletesen cáfolják a régészeti leletek. Ezek a leletek nem azt bizonyítják, hogy az élolények fokozatosan fejlodtek volna ki, hanem azt, hogy hirtelen, teljesen kialakulva jelentek meg. A neo-darwinistákat az a remény éltette – és élteti mind a mai napig – hogy egyszer csak megtalálják majd az elveszett átmeneti formákat. Mikor rájöttek, hogy ez a remény teljesen alaptalan, Eldredge és Gould mégis képtelenek voltak feladni dogmatikus elméletüket, ezért új modellt terjesztettek elo: ez a pontos egyensúly. Azt állítja, hogy az evolúció nem fokozatos, apró változások eredményeként, hanem inkább hirtelen, hatalmas változások által ment végbe.

Ez a modell nem más, mint puszta fantáziálás. Például az európai paleontológus, O. H. Shindewolf, aki Eldredge és Gould elméletének úttöroje volt, azt állította, hogy az elso madár egy hüllotojásból bújt elo, és „nagymértéku mutáció” eredménye volt, vagyis egy hatalmas véletlen baleset, amely a hüllo genetikai szerkezetében következett be . Ugyanez az elmélet azt is állítja, hogy egyes szárazföldi állatok hatalmas bálnákká alakulhattak, egyetlen hirtelen és minden részletre kiterjedo változás által. Ezek az állítások, amelyek teljesen ellentmondanak a genetika, biokémia és biofizika alaptörvényeinek, körülbelül annyira tudományosak, mint a jelenet a tündérmesében, amikor a béka királyfivá változik. Ennek ellenére, mivel a neo-darwinista elmélet akkora válságban volt, egyes evolucionista oslénykutatók elfogadták ezt az elméletet, amely még bizarrabb volt, mint maga a neo-darwinizmus.

Ennek a modellnek az egyetlen célja az volt, hogy megmagyarázza a régészeti leletek hiányosságát, amelyet a neo-darwinista modell nem tudott megmagyarázni. Azonban aligha racionális magyarázat az, hogy „hirtelen kikelt egy madár a hüllotojásból”, mert még az evolucionisták saját bevallása szerint is ahhoz, hogy egy faj egy másik fajból létrejöjjön, nagymértéku és elonyös genetikai változásra van szükség. Azonban nem létezik olyan genetikai mutáció, amely javítana a genetikai információn, vagy új információt tenne hozzá. A mutáció csak rombolja a genetikai információt. Ezért az a „nagymértéku mutáció”, amit a pontos egyensúly modell képzelt el, csak nagymértéku romlást okozna a genetikai információban.

Today, tens of thousands of scientists around the world, particularly in the USA and Europe, defy the theory of evolution and have published many books on the invalidity of the theory. Above are a few examples.

Továbbá a „ugrásszeru evolúció” modellje rögtön az elején összeomlik, mert képtelen megmagyarázni magának az életnek a keletkezését – ugyanez a kérdés cáfolja a neo-darwinista modellt már a legelso lépésnél. Mivel egyetlen fehérje sem jöhetett létre véletlenül, az a vita, hogy a sok millió fehérjébol felépülo élolények fokozatosan vagy nagy ugrásokkal jöttek létre, teljesen meddo.

Ennek ellenére, ha napjainkban az evolúciót említik, még mindig a neo-darwinista modellre gondolnak. A következo fejezetekben eloször megvizsgáljuk a neo-darwinista modell két elképzelt mechanizmusát, és aztán megvizsgáljuk a modellt a régészeti leletek fényében. Utána az élet keletkezésének kérdésével foglalkozunk bovebben, ami meg fogja cáfolni a neo-darwinista modellt és a többi evolúciós modellt is.

Mielott azonban ezt megtennénk, talán hasznos lehet figyelmeztetni az olvasót, hogy valóság, amellyel minden lépésben találkozni fogunk az, hogy az evolúciós elmélet mese, óriási csalás, amely teljesen eltér a valós élet tényeitol. Olyan csalás ez, amellyel 140 éve tévesztik meg a világot. A legújabb tudományos felfedezéseknek köszönhetoen további védelmezése azonban lehetetlenné vált.

A tudomány kezdetleges színvonala Darwin idején

Amikor Darwin elképzeléseit eloterjesztette, a genetika, mikrobiológia és a biokémia tudománya még nem létezett. Ha ezeket a tudományokat már Darwin elott is felfedezték volna, akkor o maga is könnyedén beláthatta volna, hogy elmélete teljesen tudománytalan, és meg sem kísérelt volna ilyen alaptalan kijelentésekkel eloállni. A fajokat meghatározó információ már ott van a génekben, és teljesen lehetetlen, hogy a természetes kiválasztódás során, a gének megváltozásával jöjjenek létre új fajok.

Hasonlóképpen, a tudományos világ akkoriban még csak nagyon alapszinten és nagy vonalakban értette a sejt felépítését és muködését. Ha Darwin csak egyetlen pillantást is vethetett volna egy sejtre egy elektronmikroszkóppal, láthatta volna a sejt hihetetlen bonyolultságát és szerkezetét. A saját szemével gyozodhetett volna meg arról, hogy ilyen kifinomult és bonyolult rendszer nem jöhetett létre apróbb, véletlenszeru változásokon keresztül. Ha ismerte volna a biomatematikát, akkor megértette volna, hogy még egyetlen fehérjemolekula sem jöhetett létre véletlenül, nemhogy egy egész sejt.