7. FEJEZET: MEGTÉVESZTO LELETÉRTELMEZÉSEK

7. FEJEZET: 

MEGTÉVESZTO LELETÉRTELMEZÉSEK

Mielott belemennénk az emberi evolúció mítoszának részleteibe, meg kell említenünk azokat a propagandamódszereket, amelyekkel elhitették a közvéleménnyel, hogy a félig majom, félig ember teremtmények léteztek valamikor a múltban. Ez a módszer a leletek „rekonstrukcióját” használja fel. A rekonstrukciót úgy magyarázhatnánk, hogy egyetlen kiásott csont – sot, gyakran csonttöredék – alapján készítenek rajzokat egy egész élolényrol. Azok a „majomemberek”, amelyeket a magazinokban, újságokban és filmeken láthatunk, ilyen rekonstrukciók.

Mivel a leletek többnyire rendszertelenek és hiányosak, minden rájuk alapuló következtetés jó eséllyel puszta spekuláció. Mi több, az evolucionisták által készített rekonstrukciók – rajzok vagy modellek – szándékosan úgy készülnek, hogy az evolúció elméletét támogassák. A Harvard antropológusa, David R. Pilbeam ezt a tényt hangsúlyozza, mikor azt mondja: „legalábbis a paleoantropológiában az adatok még mindig olyan hiányosak, hogy az elmélet nagy mértékben befolyásolja az értelmezést. Az elméletek a múltban egyértelmuen az aktuális ideológiákat tükrözték inkább, és nem a tényleges adatokat”.

Imaginary and Deceptive Drawings

 

 In pictures and reconstructions, evolutionists deliberately give shape to features that do not actually leave any fossil traces, such as the structure of the nose and lips, the shape of the hair, the form of the eyebrows, and other bodily hair so as to support evolution. They also prepare detailed pictures depicting these imaginary creatures walking with their families, hunting, or in other instances of their daily lives. However, these drawings are all figments of the imagination and have no counterpart in the fossil record.

Ezen a ponton le kell szögeznünk egy fontos tényt: a csontmaradványokon alapuló rekonstrukció csak az alany nagyon általános jellemzoit fedheti fel, mivel az igazán egyedi jellemzok a lágy szövetekben vannak, azok pedig gyorsan elenyésznek. Ezért, a lágy szövetek spekulatív rekonstrukciója miatt, az elkészült modellek vagy rajzok teljes mértékben a készítojük képzeletétol függnek. Earnst A. Hooten a Harvard Egyetemrol így magyarázza ezt a helyzetet:

THREE DIFFERENT RECONSTRUCTIONS

BASED ON THE SAME SKULL

A lágy szövetek rekonstrukcióját megkísérelni még kockázatosabb vállalkozás. Az ajkak, szemek, a fül és az orr tulajdonságai nem következtethetok ki a csontos részekbol. Egy neandervölgyi koponyára ugyanolyan joggal építhetok rá egy csimpánz, mint egy filozófus vonásai. Az osi embertípusok állítólagos rekonstrukciójának igen kevés – ha egyáltalán bármi – a tudományos értéke, és nagy valószínuséggel félrevezetik a nagyközönséget. Ne bízzunk meg hát a rekonstrukciókban.

Valójában az evolucionisták annyira alaptalanul találnak ki történeteket, hogy még egy bizonyos koponyához is társítanak többféle arcot. Például az Australopithecus robustus (zinjanthropus) maradványai alaján készült három különbözo rajz az ilyen hamisítások egyik híres példája.

A leletek részrehajló értelmezése vagy a minden valós alapot nélkülözo rekonstrukciók jelezhetik azt is, hogy milyen gyakran kell az evolucionistáknak trükkökhöz folyamodniuk. De még ezek is ártatlan apróságoknak tunnek, ha az evolúció történetének szándékos hamisításaihoz hasonlítjuk oket.