5. FEJEZET: A VÍZ ÉS A SZÁRAZFÖLD KÖZÖTTI ÁTMENET MESÉJE

5. FEJEZET: A VÍZ ÉS A SZÁRAZFÖLD KÖZÖTTI ÁTMENET MESÉJE Az evolucionisták feltételezik, hogy azok a tengeri gerinctelenek, amelyek a kambrium korban jelentek meg, valahogy halakká alakultak az évtízmilliók során. Azonban csakúgy, ahogy a gerincteleneknek nem voltak oseik, ugyanúgy az átmeneti formák is hiányoznak, amelyek azt igazolnák, hogy valóban ezek alakultak át halakká. Meg kell jegyeznünk, hogy a halak és a puhatestuek között óriási szerkezeti különbségek vannak. A gerinctelenek kemény váza a testükön kívül helyezkedik el, a halaké, amelyek ráadásul gerincesek is, a testükön belül. Ilyen hatalmas mértéku „evolúcióhoz” több millió lépésre lett volna szükség, és az átmeneti alakok millióira kellene bukkannunk, amelyek ezt bizonyítják. Az evolucionisták körülbelül 140 éve kutatnak a maradványokat tartalmazó kozetrétegekben, hogy ezeket a feltételezett átmeneti alakokat megtalálják. Több millió gerinctelen maradványát találták meg, és több millió halét – semmit sem találtak azonban, ami a ketto között lett volna. Egy evolucionista kutató, Gerald T. Todd elismeri ezt a tényt A csontoshalak eredete és a tüdo evolúciója címu cikkében: A csontoshalak mindhárom családja /* körülbelül egy idoben jelent meg a régészeti leletek tanúsága szerint. Megjelenésükkor már rendkívül változatos a morfológiájuk, és rendkívül eros páncéljuk vannak. Vajon honnan származhatnak? Mi tette lehetové, hogy annyi változatuk alakuljon ki? Hogyan jött létre az eros páncél? És miért nincs nyoma a korábbi, átmeneti alakoknak? According to the hypothetical scenario of "from sea to land", some fish felt the need to pass from sea to land because of feeding problems. This claim is "supported" by such speculative drawings. Az evolúció elmélete még egy lépéssel tovább megy, és azt állítja, hogy ezek a halak, amelyek a gerinctelenekbol alakultak ki, tovább fejlodtek, és belolük lettek a kétéltuek. De ehhez a feltételezéshez is hiányoznak a bizonyítékok. Egyetlen egy lelet sincs, amely bizonyítaná, hogy valaha is létezett egy félig hal, félig kétéltu teremtmény. Ezt a tényt bár vonakodva, de elismeri a jól ismert evolúciós szaktekintély, Robert L. Carroll, A gerincesek paleontológiája és evolúciója címu könyvében: „nincsenek átmeneti maradványok a rhipidistian halak (amelyek kedvenc elképzelése szerint a négy végtaggal rendelkezo gerincesek osei) és a korai kétéltuek között”. Két evolucionista régész, Colbert és Morales, így ír a kétéltuek három alapveto osztályáról (vagyis a békák, szalamandrák és goték): Nincs bizonyíték arra, hogy a paleozoikum kétéltuinek olyan tulajdonságai lettek volna, amelyek közös osre utalnak. A legrégibb békák, goték és szalamandrák nagyon hasonlóak voltak ma élo leszármazottaikhoz. 410-million-year-old coelacanth fossil. Evolutionists claimed that it was the transitional form representing the transition from water to land. Living examples of this fish have been caught many times since 1938, providing a good example of the extent of the speculations that evolutionists engage in. Körülbelül ötven évvel ezelottig az evolucionisták azt hitték, hogy valóban létezik ilyen élolény. Ez a hal, a Coelachanth /*, amelynek korát 410 millió évre becsülték, volt szerintük az átmeneti alak, amelynek kezdetleges tüdeje, fejlett agya, emésztési és keringési rendszere volt, amelyek képesek voltak a szárazföldön is muködni, sot, a maga kezdetleges módján még járni is tudott. Ezeket az anatómiai magyarázatokat vitathatatlan igazságként fogadták el az 1931-as évek végéig. A Coelacanth igazi átmeneti alak volt, amely a víz és a szárazföld közötti összeköto láncszem és átmeneti forma volt. Miért lehetetlen az átmenet a vízbol a szárazföldre Az ecvolucionisták azt állítják, hogy egy vízben élo faj valahogy a szárazföldre költözött, és szárazföldi fajjá alakult. Számos olyan nyilvánvaló tény van, ami lehetetlenné teszi az ilyen átmenetet: 1. A testtömeg hordozása: a vízben élo élolényeknek nem kell megoldaniuk azt a problémát, hogy hogyan cipeljék saját testüket. A szárazföldi élolények azonban a felvett energia mintegy 40 százalékát csak arra fordítják, hogy a saját testüket hordozzák. A vízbol a szárazföldre költözo lényeknek áj izomzatot és csontrendszert (!) kellene kialakítaniuk ahhoz, hogy életképesek legyenek, ilyen bonyolult változások pedig nem következhetnek be puszta véletlen mutációk útján. 2. A hoháztartás: A szárazföldön gyorsabban és szélesebb tartományban változik a homérséklet. A szárazföldi lényeknek olyan a testmuködésük, hogy kibírják a nagy homérsékleti változásokat. A tenger vizében viszont lassabban változik a homérséklet, és nem is olyan szélsoséges tartományban. Annak az élolénynek, amelynek a testmuködése a tengervíz csaknem állandó homérsékletére állt be, ki kellene fejleszteni valami védelmi rendszert, amely megvédi ot a hirtelen homérsékletváltozás hatásaitól. Eléggé megalapozatlan azt állítani, hogy a halak véletlen mutáció segítségével azonnal kifejlesztették ezt a rendszert, mihelyt a szárazföldre léptek. 3. A vízháztartás: Az emésztés szempontjából alapveto fontossággal biró vizet, de még a nedvességet is, csak korlátozottan lehet használni a szárazföldön, mivel a víz elérhetosége is korlátozott. Például a bort úgy kell megtervezni, hogy bizonyos mértékig lehetové tegye a vízveszteséget, de a túlzott párolgást megakadályozza. Ezért a szárazföldi állatok sajátossága a szomjúságérzet, amely tudatja velük, hogy vízfelvételre van szükség. A tengeri lényeknek nincs szomjúságérzetük, és a borük sem alkalmas a szárazföldi életre. 4. Vesék: A tengeri élolények könnyedén ki tudják választani a salakanyagokat – az ammónia kivételével – úgy, hogy megszurik azokat, mivel rengeteg víz van a környezetükben. A szárazföldön azonban gazdaságosabban kell felhasználni a vizet. Ezért van az élolényeknek veséjük. A veséknek köszönhetoen az ammónia kiválasztódik a vizeletben, és minimális vízveszteséggel meg lehet szabadulni tole. Vagyis azoknak az élolényeknek, amelyek a tengerbol a szárazföldre jöttek ki, egyszeriben vesét is ki kellett volna fejleszteniük. 5. Légzés: A halak úgy „lélegeznek”, hogy a kopoltyújukon átpumpált vízbol veszik fel a vízben oldott oxigént. A vízen kívül nem képesek néhány percnél tovább életben maradni. Ahhoz, hogy megmaradjanak a szárazföldön, a tenger elhagyása után azonnal tökéletes tüdot kellett volna kifejleszteniük. Természetesen teljesen lehetetlen, hogy mindezek a dramatikus fiziológiai változások elozmények nélkül, egyszerre hirtelen és véletlenül megjelentek volna egyetlen élolényben. l. Azonban 1938. december 22-én nagyon érdekes felfedezést tettek az Indiai-óceánon. Kifogták a Coelacanth család egyik tagját, amelyekrol eddig azt állították, hogy hetvenmillió évvel ezelott kihalt átmeneti alak volt! Az eleven Coelacanth felfedezése bizonnyal komoly sokkot jelentett az evolucionistáknak. Az evolucionista régész, J. L. B. Smith azt mondta, hogy akkor sem lepodött volna meg jobban, ha egy élo dinoszaurusszal találkozik. És a rákövetkezo években ugyanennek a halnak még körülbelül 200 példányát fogták ki a világ különbözo részein. Turtle fossil aged 100 million years: No different from its modern counterpart. (The Dawn of Life, Orbis Pub., London 1972) TURTLES WERE ALWAYS TURTLES Just as the evolutionary theory cannot explain basic classes of living things such as fish and reptiles, neither can it explain the origin of the orders within these classes. For example, turtles, which is a reptilian order, appear in the fossil record all of a sudden with their unique shells. To quote from an evolutionary source: "...by the middle of the Triassic Period (about 175,000,000 years ago) its (turtle's) members were already numerous and in possession of the basic turtle characteristics. The links between turtles and cotylosaurs from which turtles probably sprang are almost entirely lacking" (Encyclopaedia Brittanica, 1971, v.22, p.418) There is no difference between the fossils of ancient turtles and the living members of this species today. Simply put, turtles have not "evolved"; they have always been turtles since they were created that way. Az eleven Coelacanth példányok is azt bizonyítják, hogy milyen messzire képesek elmenni az evolucionisták elméleti feltételezéseikben. Amikor még nem kerültek elo élo példányok, akkor is számos különbözo elmélet létezett arról, hogy valóban volt-e ennek a halnak kezdetleges tüdeje és fejlett agya. Az a szerv, amelyrol az evolucionisták feltételezték, hogy primitív tüdo, valójában egy zsírzsák. Valamint a Coelacanth, amelyrol azt állították, hogy „a hüllok közvetlen ose, amely kész arra, hogy a tengerbol a szárazföldre költözzön”, egy olyan mélytengeri hal, amely az óceán legalsó rétegeiben él, és 180 méternél jobban sohasem közelíti meg a felszínt.