11. FEJEZET:
A TERMODINAMIKA CÁFOLJA AZ EVOLÚCIÓT
A termodinamika második törvénye, amely a fizika egyik alaptörvénye, kimondja, hogy normál körülmények között minden rendszer a nagyobb rendezetlenség állapota felé halad, széthullik és romlik az eltelt ido mennyiségével arányosan. Minden élo és élettelen dolog elhasználódik, romlik, elöregszik és végül elpusztul. Ez az abszolút vég, amellyel így vagy úgy minden lénynek szembe kell néznie e szerint a törvény szerint, és ezt a folyamatot nem lehet visszafordítani.
Ezt már valamennyien megfigyelhettük. Például ha egy autót kiviszünk a sivatagba és otthagyjuk, akkor nem várhatjuk el, hogy évekkel késobb jobb állapotban találjunk rá. Épp ellenkezoleg, azt fogjuk látni, hogy a kerekei leeresztettek, a karosszéria elrozsdásodott, a motor pedig szétesett. Ugyanez a folyamat érvényes az élolényekre is, sot, náluk még gyorsabban végbemegy.
A termodinamika második törvénye segítségével ezt a folyamatot egyenletekkel és számításokkal is meghatározhatjuk.
The Law of Thermodynamics holds that natural conditions always lead to disorder and loss of information. Evolutionary theory, on the other hand, is an unscientific belief that utterly contradicts with this law.
|
Ezt a híres fizikai törvényt „az entrópia törvényének” is nevezik. Az entrópia a fizikában egy rendszer rendezetlenségét jelenti. A rendszer entrópiája növekszik, ahogy a rendezett, szervezett és megtervezett állapotból a rendezetlenség, szervezetlenség, szétesés felé halad. Minél nagyobb egy rendszer rendezetlensége, annál nagyobb az entrópiája. Az entrópia törvénye kimondja, hogy az egész világmindenség elkerülhetetlenül halad a rendezetlenebb állapot felé.
A termodinamika második törvényének, avagy az entrópia törvényének érvényessége elméletileg és kísérleti úton is bizonyított. Korunk legelismertebb tudósai egyetértenek abban, hogy a történelem jelenlegi korszakának az entrópia törvénye a meghatározó alapelve. Korunk legnagyobb tudósa, Albert Einstein, azt mondta, hogy ez „minden tudomány elso számú alapelve”. Sir Arthur Eddington szerint is ez „az egész Univerzum legfontosabb metafizikai törvénye”.
Az evolúció elmélete olyan feltételezés, amely ezzel az alapveto és minden körülmények között érvényes fizikai törvényszeruséggel homlokegyenest ellenkezik. Az evolúció által eloterjesztett mechanizmus teljesen ellentmond ennek a törvénynek. Az evolúció elmélete azt állítja, hogy a rendezetlen, szétszórt és élettelen atomok és molekulák spontán egyesültek egy adott idoben egy bizonyos sorrendben, és rendkívül bonyolult molekulákat hoztak létre, mint például a fehérjék, a DNS és az RNS, amelyek pedig még bonyolultabb szerkezetbe rendezodve élolényekké egyesültek. Az evolúciós elmélet szerint ez a feltételezett folyamat, amely minden lépésében rendezettebb, szervezettebb és bonyolultabb szerkezetet eredményez, önmagától és természetes körülmények között ment végbe. Az entrópia törvénye világossá teszi, hogy ez az úgynevezett természetes folyamat teljesen ellentmond a fizika törvényeinek.
Ezzel a ténnyel az evolucionista tudósok is tisztában vannak. J. H. Rush kijelenti:
„Evolúciójának bonyolult folyamata során az élet figyelemre méltó ellentétben áll a termodinamika második törvényében kifejtett tendenciával. Míg a második törvény kimondja, hogy visszafordíthatatlan a haladás a magasabb entrópia és nagyobb rendezetlenség felé, az élet minden lépésben a rendezettség magasabb szintjére fejlodik.”
Az evolucionista tudós, Roger Lewin a Science magazinban írt cikkében fejti ki az evolúciós elmélet termodinamikai csodjét:
„Az egyik probléma, amivel a biológusoknak szembe kell nézniük, a nyilvánvaló ellentmondás az evolúció és a termodinamika második törvénye között. A rendszereknek az ido során romlaniuk kell, kevésbé rendezetté válni, nem pedig rendezettebbé.”
Egy másik evolucionista tudós, George Stravopoulos az American Scientist címu ismert evolucionista folyóiratban kifejti az élet spontán létrejöttének termodinamikai szempontból vett lehetetlenségét, és annak keresztülvihetetlenségét, hogy az összetett élo szervezetek létezését természeti törvényekkel magyarázzuk:
„Normál körülmények között egyetlen komplex szerves molekula sem jöhet létre spontán módon, sot, inkább lebomlik, a második törvénynek megfeleloen. Igazából minél bonyolultabb, annál instabilabb, és annál biztosabb, hogy elobb vagy utóbb bekövetkezik a lebomlása. A fotoszintézis és az összes többi életfolyamat, és maga az élet, a bonyolult és szándékosan túlbonyolított megfogalmazás ellenére, még nem értheto a termodinamika és a többi egzakt tudományág szempontjából.”
Mint azt ok is elismerik, a termodinamika második törvénye legyozhetetlen akadályként tornyosul az evolucionisták útjában, logikai és tudományos szempontból egyaránt. Mivel képtelenek bármilyen tudományos és hiheto magyarázatot felhozni, az evolucionisták csak képzeletükben gyozhetik le ezt az akadályt. Például a híres evolucionista, Jeremy Rifkin ki is fejezi meggyozodését, hogy az evolúció „buvös erejével” gyozi le a fizikának ezt a törvényét:
„Az entrópia törvénye kimondja, hogy az evolúció eltörli az élet keletkezéséhez szükséges valamennyi energiát ezen a bolygón. De mi épp az ellenkezojét hisszük az evolúcióról. Hisszük, hogy az evolúció valamilyen varázslatos módon nagyobb értéket és rendet teremt a Földön.”
Ezek a szavak is jól érzékeltetik, hogy az evolúció teljes mértékben dogmatikus hit.
A "nyílt rendszer" mítosza
Mindezekkel az igazságokkal konfrontálódva az evolucionisták a termodinamika második törvényének felhasogatásához menekültek, mondván, hogy csak zárt rendszerekre igaz, a nyílt rendszerek kívül esnek ennek a rendszernek a hatáskörén.
A nyílt rendszer olyan rendszer, amelyben kifelé és befelé is szabadon áramlik az energia, ellentétben a zárt rendszerrel, amelyben az energia és az anyag mennyisége állandó. Az evolucionisták szerint a világ nyílt rendszer: folyamatosan ki van téve a Napból áramló energiának, és az entrópia törvénye nem vonatkozik a világ egészére, és hogy rendezett, bonyolult élo szervezetek létrejöhetnek rendezetlen, egyszeru, élettelen anyagból.
Itt azonban nyilvánvaló a torzítás. Az a tény, hogy egy rendszerbe áramlik befelé az energia, még nem teszi rendezetté az adott rendszert. Speciális mechanizmusokra van szükség ahhoz, hogy muködésbe hozzák az energiát. Például egy autóba kell motor, eroátviteli rendszer és a hozzá tartozó szerkezetek ahhoz, hogy az üzemanyagban rejlo energiát munkává alakítsák. Ilyen energia-átalakító rendszer nélkül az autó nem tudja felhasználni az üzemanyagban rejlo energiát.
Ugyanez érvényes az élet esetében is. Igaz, hogy az élethez szükséges energia a Napból származik. A napenergia azonban csak az élo szervezetekben meglévo hihetetlenül bonyolult energia-átalakító rendszer segítségével alakítható át kémiai energiává (ahogy azt a növények fotoszintézissel, az állatok és az ember pedig az emésztorendszere segítségével teszi). Egyetlen élolény sem létezhet ilyen energia-átalakító rendszer nélkül. E nélkül a Nap csak pusztító energia forrása, amely éget, perzsel és megolvaszt.
Mint láthatjuk, az energia-átalakító mechanizmus nélküli termodinamikai rendszer, legyen az nyílt vagy zárt, egyáltalán nem elonyös az evolúció szempontjából. Senki sem erosíti meg, hogy ilyen bonyolult és tudatos mechanizmus létezett a természetben az osi földi körülmények között. Valójában az igazi probléma, amivel az evolucionistáknak szembesülniük kell az, hogy olyan bonyolult energia-átalakító rendszerek, mint például a növények fotoszintézise, amelyet még a legmodernebb technikával sem lehet utánozni, hogyan jöhettek létre saját maguktól.
A világunkba áramló napenergiának semmiféle olyan hatása nincsen, ami önmagában rendszert teremtene. Bármilyen magas is a homérséklet, az aminosavak nem fognak rendezett láncokba szervezodni. Az energia önmagában nem elegendo ahhoz, hogy az aminosavak összekapcsolódjanak és megalkossák a fehérjéket, vagy a fehérjék a sokkal bonyolultabb szerkezetu sejtszervecskéket. A szervezettség valódi és lényeges forrása minden szinten a tudatos tervezés: egy szóval, a teremtés.
Az "anyag önszervezodésének" mítosza
Mivel tudatában voltak annak, hogy a termodinamika második törvénye lehetetlenné teszi az evolúciót, egyes evolucionisták kísérletet tettek arra, hogy áthidalják a ketto közötti szakadékot. Mint általában, már ezek a kísérletek is azt mutatják, hogy milyen elkerülhetetlen kudarccal néz szembe az evolúció elmélete.
Az egyik olyan tudós, aki híressé vált erofeszítéseirol, hogy az evolúciót és a termodinamikát összeegyeztesse egymással, a belga Ilya Prigogine. A káosz-elméletbol kiindulva Prigogine több elméletet is felállított, amelyekben a rend a káoszból alakul ki. Azzal érvelt, hogy egyes nyílt rendszerekben külso energia beáramlásának hatására csökkenhet az entrópia, és a létrejövo rendezettség a bizonyíték arra, hogy „az anyag képes szervezni önmagát”. Azóta az anyag önszervezodésének elmélete elég népszeruvé vált az evolucionisták és materialisták között. Úgy tesznek, mintha megtalálták volna az élet bonyolultságának materialista eredetét, és a materialista megoldást az élet keletkezésének problémájára.
De a közelebbi vizsgálat felfedi, hogy ez az érv teljesen elvont, és nem más, puszta kívánság. Sot, egy naiv megtévesztést is tartalmaz. A megtévesztés két egymástól eltéro fogalom, az „önszervezodés” és az „önrendezés” összekeverésébol származik.
Ezt egy példával meg tudjuk magyarázni. Képzeljünk el egy tengerpartot, ahol különbözo méretu kavicsok keverednek egymással. Nagy kövek, kisebbek, és egészen kicsi kavicsok is. Ha eros hullám söpör végig a parton, úgy tunhet, hogy „elrendezi” a köveket. Az azonos súlyú köveket azonos mértékben emeli meg a víz. Amikor a hullám visszahúzódik, lehetséges, hogy a kövek a legkisebbtol a legnagyobb felé lesznek elrendezve.
Ez egy „önrendezo” folyamat. A tengerpart nyílt rendszer, és az energia-beáramlás (a hullám) rendezodést idézhet elo. De meg kell jegyeznünk, hogy ez a folyamat nem képes homokvárat építeni a tengerparton. Ha mégis egy homokvárat látunk, biztosak lehetünk benne, hogy valaki építette. A homokvár és a „rendezett” kövek között az a különbség, hogy az elobbire rendkívül különleges s egyedi bonyolultság, míg az utóbbira csak az ismétlodo sorrend jellemzo. Nagy a valószínusége annak, hogy egy írógép leírja az „aaaaaaaaaaaaaaaaaa” betuket több százszor is – mert valamilyen tárgy (vagy energia-beáramlás) esett az „a” billentyure. Természetesen az „a” betuk ilyen ismétlodo sorrendje nem hordoz semmiféle információt, és nem jellemzo rá a komplexitás. Ahhoz tudatos elme kell, hogy a betuknek olyan komplex szekvenciáját hozza létre, amely információt is hordoz.
Ugyanez a helyzet akkor, amikor a szél befúj egy porral teli szobába. Az energia-beáramlás elott lehet, hogy a por szanaszét volt szórva. Ha a szél befúj, akkor pedig összegyulik egy sarokban. Ez az „önrendezés”. De a por nem képes az „önszervezésre”, nem tudja egy ember képét kirajzolni a padlóra.
Ezek a példák hasonlók az evolucionisták által elképzelt „önszervezodési” forgatókönyvekhez. Azzal érvelnek, hogy az anyagban megvan a hajlandóság az önszervezodésre, aztán példákat mondanak, amelyek valójában az önrendezésre vonatkoznak, és ezzel próbálják összezavarni a két fogalmat. Prigogine maga a molekulák energia-beáramlás hatására létrejövo önrendezésére adott példákat. Az amerikai tudósok, Thaxton, Bradley és Olsen így magyarázzák ezt a tényt Az élet eredetének titka címu könyvükben:
„Minden esetben a molekulák véletlenszeru mozgását a folyadékban spontán helyettesíti valamilyen magasabb szinten rendezett viselkedés. Prigogine, Eigen és mások felvetették, hogy hasonló önszervezés figyelheto meg a szerves kémiában, és hogy esetleg ez lehet felelos az élo rendszerek szempontjából kulcsfontosságú bonyolult molekulák létrejöttéért. De az ilyen analógiák aligha vonatkoztathatók az élet eredetének kérdésére. Ennek egyik fo oka az, hogy képtelenek megkülönböztetni a rendezettséget a bonyolultságtól. A szabályosság vagy rendezettség nem képes tárolni az élo rendszerekhez szükséges nagy mennyiségu információt. A rendezett szerkezet helyett inkább igencsak szabálytalan, de specializálódott szerkezetre van szükség. Ez a súlyos hiányosság az említett analógiában. Nincs észreveheto kapcsolat az olyan spontán rendezodés között, amit a rendszeren átáramló energia idéz elo, és az aperiodikus, nagy mennyiségu információt hordozó makromolekulák, például a DNS és a fehérjék között.”
Valójában maga Prigonine is elfogadta, hogy érvei nem támasztják alá az élet keletkezését. Azt mondta:
„A biológiai rendezettség problémájának része az átmenet a molekuláris tevékenységbol a sejt molekula feletti szervezettségébe. És ez a probléma messze van a megoldástól.”
Miért próbálnak mégis hinni az evolucionisták az olyan tudománytalan elképzelésekben, mint „az anyag önszervezodése”? miért utasítják el makacsul az élo rendszerekben oly nyilvánvalóan jelen lévo intelligenciát? A válasz az, hogy dogmatikus módon hisznek a materializmusban, és hiszik, hogy az anyagnak van valami titokzatos ereje, amellyel életet tud teremteni. A New York Egyetem kémiaprofesszora és DNS szakértoje, Robert Shapiro így magyarázza az evolucionisták hitét és az alapját képezo materialista dogmát:
„Szükség van tehát egy másik evolúciós elvre, hogy átlendítsen minket az egyszeru kémiai anyagok keverékét az elso hatékony önmásoló rendszertol elválasztó szakadékon. Ezt az elvet még nem írták le részletesen, és nem is bizonyították, de feltételezik, és mindenféle nevet adnak neki, mint például kémiai evolúció, vagy az anyag önszervezodése. A dialektikus materializmus filozófiája biztosra veszi egy ilyen alapelv létezését, ahogy azt Alexander Oparin az élet eredetére alkalmazta.”
Mindez nyilvánvalóvá teszi, hogy az evolúció olyan dogma, amely ellentmond az empirikus tudománynak, és hogy az élolények eredete csak egy természetfeletti hatalom beavatkozásával magyarázható. Ez a természetfeletti ero pedig az Egyetlen Isten teremtése, aki semmibol teremtette az egész világmindenséget. A tudomány bebizonyította, hogy az evolúció a termodinamika szempontjából is lehetetlen, és hogy az élet létezésére nincs más magyarázat, mint a Teremtés.
|
Hiç yorum yok:
Yorum Gönder