2. FEJEZET: AZ ELMÉLET RÖVID TÖRTÉNETE

2. FEJEZET:
AZ ELMÉLET RÖVID TÖRTÉNETE

Az evolucionista gondolkodás, mint a teremtés tényét tagadó dogmatikus hit gyökerei az ókorba nyúlnak vissza. Az ókori Görögország legtöbb pogány filozófusa az evolúció híve volt. A filozófiatörténetet tanulmányozva megfigyelhetjük, hogy számos pogány filozófia gerincét az evolúció alkotja.

A modern tudomány megszületésében azonban nem az osi pogány filozófia, hanem az Istenbe vetett hit játszotta a serkento szerepet. A legtöbb ember, akit ma a tudomány úttöroiként tartunk számon, hitt Isten létezésében, és a tudomány tanulmányozása közben az Isten által teremtett világmindenséget kutatták, Isten törvényeit és az O teremtésének részleteit vizsgálták. A csillagászok, Leonardo da Vinci, Kopernikusz, Kepler, Galilei, vagy a paleontológia atyja, Cuvier, a botanika és zoológia úttöroje, Linné, és Isaac Newton, akit úgy emlegetnek: a valaha is élt legnagyobb tudós, mind azzal a hittel folytatták tanulmányaikat, hogy Isten létezik, sot, hogy az egész teremtett világot O hozta létre. Albert Einstein, akit korunk legnagyobb lángelméjének tartunk, szintén olyan tudós volt, aki hitt Istenben, és kijelentette: „Nem tudok elképzelni olyan jelentos tudóst, akinek ne lenne szilárd hite. Egy hasonlattal tudnák kifejezni legjobban: a tudomány hit nélkül sántít”.

A modern fizika egyik megalapítója, a német fizikus, Max Planck mondta: „Bárki, aki valaha is komolyabb tudományos munkát végzett, rájött, hogy a tudomány templomába vezeto ajtó fölött ezek a szavak állnak kobe vésve: Hinned kell. Olyan követelmény ez, amely nélkül egyetlen tudós sem lehet meg.”

Az evolúciós elmélet a materialista filozófia eredménye, és az ókori materialista filozófiák 19. századi divatba jöttekor vált széles körben elterjedté. Mint már korábban is mondtuk, a materializmus a természet jelenséget tisztán anyagi tényezokkel magyarázza. Mivel alapjaiban tagadja a teremtést, azt állítja, hogy minden dolog, élo és élettelen egyaránt, nem a teremtés, hanem véletlenszeruen bekövetkezo események eredményeképpen jött létre. Az emberi elmének azonban olyan a természete, hogy ha rendezettséget lát, akkor feltételezi egy rendezo ero létezését is. A materialista filozófia, amely ellentmond az emberi elme alapveto természetének, a 19. század közepén hozta létre az „evolúció elméletét”.

Darwin képzelete

Az az ember, aki a mai formájában eloterjesztette az evolúció elméletét, egy amator angol természetbúvár, Charles Robert Darwin volt.

Darwin sohasem részesült biológiai képzésben. Csak mint amatort érdekelte a természet és az élolények kérdése. Érdeklodése arra sarkallta, hogy önkéntesként csatlakozzék egy expedícióhoz, amely a H. M. S. Beagle nevu hajó fedélzetén vágott neki 1832-ben, hogy öt éven át utazzék a világ különbözo tájain. Az ifjú Darwint rendkívül lenyugözték a különbözo élolények, foleg egy bizonyos pintyfaj egyedei, amelyeket a Galapagosz-szigeteken látott. Úgy gondolta, hogy a madarak csorformájában tapasztalható eltérések annak köszönhetok, hogy alkalmazkodtak az élohelyükhöz. Ezt az ötletet tartva szem elott, feltételezte, hogy az élet és a fajok eredete a környezethez való alkalmazkodásban keresendo. Darwin szerint az egyes fajokat nem külön-külön teremtette Isten, hanem egyetlen közös ostol származnak, és a természeti hatások következtében különültek el egymástól.

Charles Darwin

Darwin feltételezése nem tudományos felfedezésen vagy kísérleteken alapult, az ido múltával azonban megalkotta belole megalapozatlan elméletét, amely lelkes támogatókra talált a kor materialista biológusainak körében. Az alapötlet az volt, hogy a környezetéhez legjobban alkalmazkodó egyed örökítette tovább elonyös tulajdonságait a következo generációra, és ezek az idoközben felhalmozódó tulajdonságok végül teljesen különálló fajt alakítottak ki. (Hogy ezek az „elonyös tulajdonságok” honnan származtak, azt nem tisztázta.) Darwin szerint ennek a mechanizmusnak a legfejlettebb terméke az ember.

Darwin ezt a folyamatot a „természetes kiválasztódás útján bekövetkezo evolúció” névvel illette. Úgy vélte, hogy megtalálta a fajok eredetét: minden faj egy másik fajból alakult ki. Nézeteit 1859-ben tette közzé, A fajok eredete természetes kiválasztódás útján címu könyvében.

Darwin nagyon is tudta, hogy elmélete rengeteg problémával találja szemben magát. Ezt be is vallotta könyvében, Az elmélet nehézségei címu fejezetben. Ezek a nehézségek elsosorban a régészeti maradványok, az élolények bonyolult szervei, amelyek egyszeruen nem jöhettek létre véletlenszeruen (például a szem), és az élolények ösztönei voltak. Darwin remélte, hogy ezeket a nehézségeket elobb-utóbb legyozik majd az újabb felfedezések, de ez nem tartotta vissza ot attól, hogy némelyikre saját maga elo ne álljon valami teljesen pontatlan magyarázattal. Az amerikai fizikus, Lipson, a következo kommentárt fuzi Darwin „nehézségeihez”:

„A fajok eredetét olvasva úgy találtam, hogy Darwin sokkal kevésbé biztos magában, mint ahogy azt láttatják, Az elmélet nehézségei címu fejezet például figyelemre méltó kételkedést tükröz. Fizikusként különösen megragadtak megjegyzései, hogy hogyan jöhetett létre a szem.”

Elméletének kidolgozása közben számos evolucionista biológus volt nagy hatással Darwinra, kiváltképp a francia Lamarck. Lamarck szerint az élolények átörökítették az életük során megszerzett tulajdonságokat, és így fejlodtek. Például a zsiráfok antilopszeru állatokból fejlodtek ki úgy, hogy generációkon keresztül egyre tovább és tovább nyújtották ki nyakukat, ahogy egyre magasabb ágakat akartak elérni. Darwin a tulajdonságok átadásának ezt az elméletét tette az élolények fejlodésének alapveto tényezojévé.

De Darwin és Lamarck is tévedtek, mert az o idejükben az életet még csak nagyon primitív eszközökkel, nagyon alacsony színvonalon lehetett tanulmányozni. Sok tudományos területnek, például a genetikának és a biokémiának még a neve sem létezett akkoriban. Elméleteik ezért teljesen a képzelet erejére hagyatkoztak.

Darwin rasszizmusa Az egyik legfontosabb, ám legkevésbé ismert jellemzoje Darwinnak a rasszizmus: a fehér európaiakat „fejlettebbnek” tartotta, mint a többi embert. Darwin feltételezte, hogy az ember majomszeru lényekbol fejlodött ki, de úgy vélte, hogy egyesek kevésbé fejlodtek, mint mások, és ezek még mindig a majmokhoz hasonló tulajdonságokkal bírnak. Az ember származása címu könyvében, amelyet A fajok eredete után adott ki, bátran emlegeti „a különbözo emberfajok közötti nagyobb különbségeket”. Könyvében Darwin a négereket és az ausztrál oslakosokat a gorillákkal tartotta egyenértékunek, és kifejtette, hogy velük majd „leszámolnak a civilizáltabb emberfajok”. Azt írta: Valamikor a jövoben, nem is évszázadok múlva, a civilizált emberfajok csaknem biztosan ki fogják irtani, és helyettesíteni fogják a vadembereket az egész világon. Ugyanekkor az emberszabású majmok… is kétségkívül ki fognak halni. A szakadék elmélyül az ember és legközelebbi rokonai között, mert, remélhetoleg, a mostani kaukázusi emberfajnál is civilizáltabb ember és alacsonyabb rendu majom, például a pávián között áll majd fenn, és nem pedig a néger vagy az ausztrál oslakos és a gorilla között, mint jelenleg. Darwin teljesen értelmetlen ötleteibol nem csak elméleteket kovácsoltak, hanem olyan helyzetbe is hozták oket, hogy a rasszizmus legfontosabb „tudományos alapjává” váljanak. Feltételezve, hogy az élolények a létért folytatott küzdelem során fejlodtek ki, a darwinizmust még a szociológia is átvette, és a „szociodarwinizmus” nevu irányzatot hozta létre belole. A szociodarwinizmus szerint a ma létezo emberfajok a fejlodés küönbözo lépcsofokain állnak, amelyek közül az európai a legmagasabb szintu, a többi pedig még mindig „majomszeru” tulajdonságokkal bír. 1- Benjamin Farrington, What Darwin Really Said. London: Sphere Books, 1971, pp. 54-56 2- Charles Darwin, The Descent of Man, 2nd ed., New York: A.L. Burt Co., 1874, p. 178

Miközben még hallatszott Darwin könyvének visszhangja, egy osztrák botanikus, Gregor Mendel felfedezte az öröklodés szabályait 1865-ben. Mendel felfedezésérol nem sokan hallottak az évszázad végéig, de az 1900-as évek elején nagyon fontossá vált. Ez jelentette a genetika tudományának megszületését. Késobb a gének és kromoszómák szerkezetét is megismerték. Az 1950-es évek felfedezése, a genetikai információt tartalmazó DNS-molekula nagy krízist jelentett az evolúciós elmélet számára. Ennek oka az élet hihetetlen bonyolultsága és a Darwin által eloterjesztett evolúciós mechanizmus érvénytelensége volt.

Mindeme fejlodésnek azt kellett volna eredményeznie, hogy Darwin elmélete eltunik a történelem szemétvödrében. Ez mégsem következett be, mert bizonyos körök ragaszkodtak az elmélet megújításához, átdolgozásához és tudományos fórumokon való eloterjesztéséhez. Ezeket az erofeszítéseket csak akkor érthetjük meg, ha tudjuk, hogy nem tudományos, hanem ideológiai szándékok rejlenek mögötte.

A neodarwinizmus kétségbeesett erofeszítései

Darwin elmélete komoly krízisbe került, amikor a genetika törvényeit felfedezték a 20. század elején. Ennek ellenére azok a tudósok, akik eltökélték, hogy huségesek maradnak Darwin eszméihez, megpróbáltak eloállni valamilyen megoldással. Az Amerikai Földrajzi Társulat által 1941-ben szervezett konferencián gyultek össze. Genetikusok, például G. Ledyard Stebbins és Theodosius Dobzhansky, zoológusok, mint Ernst Mayr és Julian Huxley, paleontológusok, például George Gaylord Simpson és Glenn L. Jepsen, és matematikai genetikusok, mint Ronald Fisher és Sewall Right, hosszas megbeszélés után elhatározták, hogy “befoltozzák” a darwinizmust.

Ez a tanácskozás az elonyös változatok kérdésére koncentrált, amelyek állítólag az élolények fejlodését okozzák – olyan pont ez, amelyet maga Darwin nem tudott megmagyarázni, helyette inkább Lamarck elméletét vette át. Az új elképzelés a „véletlen mutáció” volt. Az új elméletnek a „modern szintetikus evolúciós elmélet” nevet adták, és úgy alakították ki, hogy Darwin természetes kiválasztódásról szóló elképzeléséhez hozzáadták még a mutáció fogalmát. Az új elmélet rövid idon belül neodarwinizmus néven vált ismertté.

A következo évtizedek azzal teltek, hogy kétségbeesetten próbálták bizonyítani a neodarwinizmus igazságát. Az már ismert tény volt, hogy a mutáció – vagyis az élolények génjeiben bekövetkezo „véletlen baleset” – midig káros. A neo-darwinisták az „elonyös mutáció” létezését próbálták bizonyítani, számtalan mutációs kísérlettel. Minden erofeszítésük teljes kudarcba fulladt.

Detailed studies of the cell was only possible after the discovery of the electron microscope. In Darwin's time, with the primitive microscopes seen here, it was only possible to view the outside surface of the cell.

The Primitive Level of Science in Darwin's Time When Darwin put forward his assumptions, the disciplines of genetics, microbiology, and biochemistry did not yet exist. If they had been discovered before Darwin put forward his theory, Darwin might easily have recognised that his theory was totally unscientific and might not have attempted to advance such meaningless claims. The information determining the species already exists in the genes and it is impossible for natural selection to produce new species through alterations in the genes. Similarly, the world of science in those days had a very shallow and crude understanding of the structure and functions of the cell. If Darwin had had the chance to view the cell with an electron microscope, he would have witnessed the great complexity and extraordinary structure in the organelles of the cell. He would have beheld with his own eyes that it would not be possible for such an intricate and complex system to occur through minor variations. If he had known about bio-mathematics, then he would have realised that not even a single protein molecule, let alone a whole cell, could not have come into existence by chance.

Azt is megpróbálták bebizonyítani, hogy az elso élo szervezetek véletlenül jöhettek létre, primitív földi körülmények között, de ezeket a kísérleteket is ugyanaz a kudarc kísérte. Minden olyan kísérlet, ami azt próbálta bizonyítani, hogy az élet létrejöhetett véletlenül, sikertelen volt. A valószínuség-számítások azt igazolják, hogy még egyetlen fehérje, az élet építoköve, sem jöhetett létre véletlenül. És a sejtet – amely az evolucionisták állítása szerint véletlenül alakult ki, primitív és ellenorizetlen földi körülmények között – még a 21. század magas színvonalú biológiai laboratóriumaiban sem sikerült leutánozni.

A neo-darwinista elméletet a régészeti leletek is cáfolják. Sehol a világon nem találtak semmiféle „átmeneti formát”, amelyek azt mutatnák, hogy a primitív organizmusok fokozatosan fejlettebbekké alakultak át, ahogy azt az evolucionisták állítják. Ugyanakkor viszont az összehasonlító anatómia tudománya rávilágított, hogy azok a fajok, amelyekrol azt feltételezték, hogy egymásból fejlodtek ki, annyira eltéro anatómiai jellemzoket mutatnak, hogy semmiképpen nem lehetnek egymás osei vagy leszármazottai.

De a neo-darwinizmus különben sem volt soha megalapozott tudományos elmélet, hanem ideológiai dogma, ha nem valamiféle „vallás”. A darwinista filozófia- és zoológia-professzor, Michael Ruse, ezekkel a szavakkal vall errol:

“És természetesen semmi kétség, hogy a múltban, és szerintem a jelenben is, sok evolucionistának az evolúció olyan volt, mint valamiféle világias vallás… És számomra nagyon egyértelmunek tunik, hogy valami nagyon alapveto szinten az evolúció, mint tudományos elmélet a naturalizmus iránt kötelezi el magát…”

Ezért védelmezik az evolúció hívei még mindig az elméletüket, a számtalan ellentétes tudományos információ dacára. Abban viszont nem tudnak egyezségre jutni, hogy melyik a „helyes” az evolúció végbemenetelét ábrázoló modellek közül. Az egyik legfontosabb eme modellek közül az „ugrásszeru evolúció” /* néven ismert fantasztikus elképzelés.

Próba, szerencse: az ugrásszeru evolúció

Stephen Jay Gould

A legtöbb tudós, aki az evolúcióban hisz, a neo-darwinizmus elméletét fogadja el a lassú, fokozatos evolúcióról. Az elmúlt évtizedekben azonban eloterjesztettek egy újabb elképzelést is. Ez az „ugrásszeru evolúció” nevu modell elutasítja a darwinista elképzelést a fokozatos, lépésrol lépésre bekövetkezo evolúcióról, és azt tartja, hogy a fejlodés ehelyett nagy, hirtelen „ugrásokban” ment végbe.

Ennek az elméletnek az elso, fanatikus támogatói az 1970-es évek végén jelentek meg. Két amerikai paleontológus, Niles Eldredge és Stephen Jay Gould, nagyon jól tudták, hogy a neo-darwinista elméletet tökéletesen cáfolják a régészeti leletek. Ezek a leletek nem azt bizonyítják, hogy az élolények fokozatosan fejlodtek volna ki, hanem azt, hogy hirtelen, teljesen kialakulva jelentek meg. A neo-darwinistákat az a remény éltette – és élteti mind a mai napig – hogy egyszer csak megtalálják majd az elveszett átmeneti formákat. Mikor rájöttek, hogy ez a remény teljesen alaptalan, Eldredge és Gould mégis képtelenek voltak feladni dogmatikus elméletüket, ezért új modellt terjesztettek elo: ez a pontos egyensúly. Azt állítja, hogy az evolúció nem fokozatos, apró változások eredményeként, hanem inkább hirtelen, hatalmas változások által ment végbe.

Ez a modell nem más, mint puszta fantáziálás. Például az európai paleontológus, O. H. Shindewolf, aki Eldredge és Gould elméletének úttöroje volt, azt állította, hogy az elso madár egy hüllotojásból bújt elo, és „nagymértéku mutáció” eredménye volt, vagyis egy hatalmas véletlen baleset, amely a hüllo genetikai szerkezetében következett be . Ugyanez az elmélet azt is állítja, hogy egyes szárazföldi állatok hatalmas bálnákká alakulhattak, egyetlen hirtelen és minden részletre kiterjedo változás által. Ezek az állítások, amelyek teljesen ellentmondanak a genetika, biokémia és biofizika alaptörvényeinek, körülbelül annyira tudományosak, mint a jelenet a tündérmesében, amikor a béka királyfivá változik. Ennek ellenére, mivel a neo-darwinista elmélet akkora válságban volt, egyes evolucionista oslénykutatók elfogadták ezt az elméletet, amely még bizarrabb volt, mint maga a neo-darwinizmus.

Ennek a modellnek az egyetlen célja az volt, hogy megmagyarázza a régészeti leletek hiányosságát, amelyet a neo-darwinista modell nem tudott megmagyarázni. Azonban aligha racionális magyarázat az, hogy „hirtelen kikelt egy madár a hüllotojásból”, mert még az evolucionisták saját bevallása szerint is ahhoz, hogy egy faj egy másik fajból létrejöjjön, nagymértéku és elonyös genetikai változásra van szükség. Azonban nem létezik olyan genetikai mutáció, amely javítana a genetikai információn, vagy új információt tenne hozzá. A mutáció csak rombolja a genetikai információt. Ezért az a „nagymértéku mutáció”, amit a pontos egyensúly modell képzelt el, csak nagymértéku romlást okozna a genetikai információban.

Today, tens of thousands of scientists around the world, particularly in the USA and Europe, defy the theory of evolution and have published many books on the invalidity of the theory. Above are a few examples.

Továbbá a „ugrásszeru evolúció” modellje rögtön az elején összeomlik, mert képtelen megmagyarázni magának az életnek a keletkezését – ugyanez a kérdés cáfolja a neo-darwinista modellt már a legelso lépésnél. Mivel egyetlen fehérje sem jöhetett létre véletlenül, az a vita, hogy a sok millió fehérjébol felépülo élolények fokozatosan vagy nagy ugrásokkal jöttek létre, teljesen meddo.

Ennek ellenére, ha napjainkban az evolúciót említik, még mindig a neo-darwinista modellre gondolnak. A következo fejezetekben eloször megvizsgáljuk a neo-darwinista modell két elképzelt mechanizmusát, és aztán megvizsgáljuk a modellt a régészeti leletek fényében. Utána az élet keletkezésének kérdésével foglalkozunk bovebben, ami meg fogja cáfolni a neo-darwinista modellt és a többi evolúciós modellt is.

Mielott azonban ezt megtennénk, talán hasznos lehet figyelmeztetni az olvasót, hogy valóság, amellyel minden lépésben találkozni fogunk az, hogy az evolúciós elmélet mese, óriási csalás, amely teljesen eltér a valós élet tényeitol. Olyan csalás ez, amellyel 140 éve tévesztik meg a világot. A legújabb tudományos felfedezéseknek köszönhetoen további védelmezése azonban lehetetlenné vált.

A tudomány kezdetleges színvonala Darwin idején

Amikor Darwin elképzeléseit eloterjesztette, a genetika, mikrobiológia és a biokémia tudománya még nem létezett. Ha ezeket a tudományokat már Darwin elott is felfedezték volna, akkor o maga is könnyedén beláthatta volna, hogy elmélete teljesen tudománytalan, és meg sem kísérelt volna ilyen alaptalan kijelentésekkel eloállni. A fajokat meghatározó információ már ott van a génekben, és teljesen lehetetlen, hogy a természetes kiválasztódás során, a gének megváltozásával jöjjenek létre új fajok.

Hasonlóképpen, a tudományos világ akkoriban még csak nagyon alapszinten és nagy vonalakban értette a sejt felépítését és muködését. Ha Darwin csak egyetlen pillantást is vethetett volna egy sejtre egy elektronmikroszkóppal, láthatta volna a sejt hihetetlen bonyolultságát és szerkezetét. A saját szemével gyozodhetett volna meg arról, hogy ilyen kifinomult és bonyolult rendszer nem jöhetett létre apróbb, véletlenszeru változásokon keresztül. Ha ismerte volna a biomatematikát, akkor megértette volna, hogy még egyetlen fehérjemolekula sem jöhetett létre véletlenül, nemhogy egy egész sejt.